Könyvajánló – Guillermo Del Toro – Chuck Hogan: A kór-trilógia

Azt mondanám, hogy érdemes úgy nekilátni ennek az 1500 oldalas szörnyetegnek, hogy az ember kikapcsolja a mobilját, a számítógépét, a külvilágot… és az agyát. Az utóbbit nem azért, mert annyira ostoba lenne a történet, hanem, hogy be tudjuk fogadni az egész világot, amit a két jótét lélektől kapunk, akik elkövették a trilógiát.

19174-PICON_cr copy3
Aki elkezdi, úgyis végigolvassa. Már amennyiben szereti a jó horrort. Nem is érdemes külön írni a háromkötetes műről, mert annyira homogén az egész.
Kicsit félve futottam neki az első kötetnek, mert gondoltam megint egy szentimentális, hollywoodiasan felhígított horrorhoz lesz szerencsém, bár a borító nem ezt sugallta. És ezúttal a borítónak lehet hinni. Itt bizony nyoma sincs a szépséges, a világra rácsodálkozó, szerelemre éhes főszereplő lánykának, meg az őt mindentől óvni akaró mészfehér arcú vámpír fiúkának (igen, tudom, olyan regényekre is szükség van, de ez a könyv nem ilyen). Ezúttal a vámpír bizony mindig szomjas, ráadásul villámgyorsan szaporodik, és nem mérlegeli agyon a dolgokat.
Minden egy kényszerleszállást végrehajtó repülőn kezdődik, ahol is nem túl sokan maradtnak életben, sőt, az a néhány túlélő sincs éppen csúcsformában. A repülőt vizsgáló szakemberek semmiféle magyarázattal nem tudnak szolgálni az ügyben, hogy miért is lett oly nagy a halálozási arány a fedélzeten.
A történet pedig ettől a ponttól kezdve elindul, aztán igen hamar felpörög, majd ez a lendület kitart egészen a harmadik kötet végéig. Van itt minden, mi szem-szájnak, s horror rajongónak ingere. Kapunk egy adag visszatekintős részt, amiből kiderül, hogy honnan is jön a gonosz, kapunk könnyen megkedvelhető főhősöket, akik kerülik a magvas gondolatokat hordozó dialógusokat, és kapunk sok-sok áldozatot, akik a halálukkal életben tartják a cselekményt.
A három kötet egyébként jól szerkesztett egységben van egymással. Mindhárom rész valaminek a lezárása, de olyan nagyon soha nem lélegezhetünk fel. Az egész történet nagyon masszív, cselekménygazdag, és a műfajhoz illően megírt.
Azt nem mondom, hogy logikailag hibátlan a szöveg, de olyan gyors és jól felépített és brutális, hogy a hibákat már csak akkor vesszük észre, amikor egy elégedett, széles mosollyal letesszük a kiolvasott utolsó részt is.
Visszatekintve a mű egészére, azt még hozzá kell tenni, hogy van mondanivaló is a sorok között. Olyan üzenet, ami talán nem új, de hátha egyszer komolyan vesszük, hogy az ember azért nem isten, esendőek vagyunk, és bizony gyakran tévedünk… és talán az irány sem jó, amerre tartunk. De tényleg nem akarok filozofálgatni, mert ez a trilógia alapvetően nem ezért íródott. Ez szórakoztatás a javából, de a gyengébb idegzetűek ne próbálkozzanak vele!
És még egy külön jó pont a könyvmolyképző Kiadónak a hangulatos borítóért és az élvezetes fordításért.
(a kötetek címei: A kór, A bukás, Örök sötétség)

Dobos Attila

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés éve: 2010-2012

 

 

Related Posts

Könyvajánló – Victor LaValle:Fekete Tom balladája

A Fekete Tom balladáját pontosan az teszi erős szöveggé, ami Peter Clines 14-ét – szerintem- kicsit gyengévé. A terjedelem. A 14 sokáig csak mesél, miközben…

Könyvajánló: Charles Maclean: Paranoia

Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, mert a borító egyszerűen hibátlan – Sallai Péternek jár érte a dicséret -, a fülszöveg pedig figyelemfelkeltő, plusz a…

Könyvajánló: Stephen King: 11/22/63

A Mester visszatért. Igaz, ez a kijelentés szubjektív, hiszen sok embert ismerek, akik szerint King utóbbi néhány könyve nem tűnt gyengébbnek a mára már klasszikussá…

Óriásplakát kiállítással vár a 100 szóban Budapest

Nyolc év és több mint tízezer történet! A 100 szóban Budapest mára már hagyományt teremtett a fővárosban, és évről évre egyre többen várják, vajon ki…