ANYA-LÍZIS 25.: „Kisfiam, tudsz mást is mondani a nem-en kívül? Nem.”

Hölgyeim és uraim, kedves anyák és apák, vessünk csak egy pillantást erre az anyaföldön hentergő kisgyermekre.Adódik a kérdés, vajon mi okból tapasztja ez a drága apróság bájos fülkagylóját az aszfaltra Tudományos vágytól vezérelve talajtani vizsgálatokat végez netán?

1898252_283170395180853_220758015_n

Vagy kelet felé leborulva hálát ad az égnek, amiért ilyen klassz szülei vannak? Netán a vöröshangyák vonulását figyeli ennyire? Hát egy frászt. Ez, kérem: HISZTI!!! Hamisítatlan, tőről metszett, összetéveszthetetlen hiszti, bizony.

Minden gyermeki lényben ott van ugyanis egy furmányosan beépített szerkezet, az elakadásgátló ellentéte, amolyan elakadtató. Mint mikor az analóg lemez barázdái között a tűnek nem akarózik tovább menni – na, ez éppen ilyen. Az Etna kitöréséhez hasonlatos állapotot a tapasztalatok szerint általában megelőzi valami. Mondjuk egy ártatlan, könnyed kis mondat arról, hogy a város hatodszori szisztematikus megkerülése után most már talán nem lenne káros hazatérni. Erre az előbb még angyali ded hirtelen a betonra veti magát, s démonian hörög, majd mikor látja, hogy ezzel semmit sem ért még el, drámai zokogásban tör ki.

Az anyja, akinek ekkorra nagyjából már minden mindegy, egykedvűen leül a járdaszegélyre. Milyen jó, hogy bukfencruhában indult el otthonról, gondolja. Így ugyan minimum egy idős hölgy biztosan a lába elé dob majd pár forintot, mert nem észleli, hogy a leharcolt asszonykától pár méterre éppen az Óment forgatják és a főszereplő megszállottként harapdálja a gyéren növő fűcsomókat.

A szülőanya lehetőségei némiképp korlátozottak.
Á: szőnyegszerűen maga után húzva hazavonszolja a rúgkapáló dedet. Gyámügyi vizsgálat ez esetben garantált.
Bé: ellenkezve a közhangulattal („Há mé’ nem pofozza már fel, anyuka?) elkezdi énekelni például az Internacionálét. A hirtelen beállt gyanús csendben felkapja és hazacipeli a gyerkőcöt.
Cé: megvárja, míg az El Nino elvonul, lecsendesedik, a romokat eltakarítják. Addig napozik, az arra járó férfiakat nézegeti és azon töpreng, mikor manikűrözött utoljára.

Egyszer olvastam valahol, hogy valakinek sikerült normálisan, észérvekkel, megbeszélve kompromisszumot kötni a másik féllel ebben a helyzetben. De az illető azt írta, neki is csak a második sarokig tartott, ott megint összeomlott a rendszer. Ráadásul rájöttem, hogy ez egy mesekönyvben volt.

Kocsis Noémi

Related Posts

ANYA-LÍZIS 89.: Javul az agyvíz

Négyéveske, aki nagyon szeret építkezni, legózni, szerelni és hasonlók, azzal állt elő, hogy ő biza építkezett-legózott-szerelt egy Különleges Szerkezetet. S mutatta is lőn, miféle csoda…

ANYA-LÍZIS 88.: A legelső napon

Szeptember 1.  Kis- és nagyobb gyerekkel is nagyjából annyira jelképes dátum, mintha születés-, vagy névnap lenne, vagy a nap, amikor az apróság először indult el…

ANYA-LÍZIS 85.: Miért nincs nekünk állatunk?

A hétre kölcsönkaptunk egy kutyát. A gazdája elutazott külföldre, egy hétig a szomszédok istápolták, most meg ránk jutott, így tegnap este közösen elvittük egy hosszabb…

ANYA-LÍZIS 82: Nyaralási teendőlista

Nulladik lépés: Lebeszélni a nagyon lelkes középsőt, hogy már indulás előtt dagira fújja a frissen, leértékelve vásárolt teszkó gazdaságos kardszárnyú delfint, mert ha mégis, akkor…