ANYA-LÍZIS 26.: Arról, hogyan nevezzelek

Egy szép napon, úgy húsz éve látogatóba mentünk egy baráti házaspárhoz, mert akkoriban – gyermektelenként – még volt időnk ilyen úri huncutságokra. Éppen egy hónapos volt az elsőszülöttjük.

1069366_285352584962634_1172350898_n

– Gyertek csak – terelt minket ragyogó ábrázattal az ifjú apa -, íme, itt van szemünk fénye, a kis Viduál.
Nyeltünk egy nagyot. Halványan derengett, hogy mintha Dávidot akartak volna eredetileg. Persze: az ember véleménye változik, ahogy a Föld is forog, a madarak sem állnak egy helyben az égen, továbbá jó ecet korán savanyodik és egyebek. De hogy lett Dávidból hirtelen egy jobb NDK-szalagosmagnó nevére hajazó izé – na, ezt nem fogtuk részleteiben.
– Viduál, nézd csak, vendégek jöttek! Hát eszem meg az iciripiciri talpacskáját az én üntyürüm-püntyürüm Viduálomnak… – szállt be a diskurzusba az anyuka is.

Viduál nagyon aranyos kisbaba volt, valóban. Üntyögött, meg püntyögött a szőnyegen cukin.
– Ugye, milyen szépen hallgat a kis nevére? Múlt héten az apja még Gurbáknak hívta, de szerintem az hülyeség, ugye?
Egy tétova bólintással beismertük, hogy nem, a Gurbák az tényleg nem jó. Nem is olyan a fejformája.
– És emlékszel, drágám, mikor a kezedbe adták? Tisztára olyan volt, mint Hakapeszimaki..
– Igen, de aztán hál istennek kirúgta magát és akkor a második héten lett Kucuka…
– Jó, jó, az sem volt rossz édesem, de a Viduál sokkal jobb.
– Mindenképpen. Dávid meg majd lesz akkor, ha már megérti.

A szülők egy másik része viszont úgy van vele: azért adunk a gyereknek normálisnak tűnő nevet, hogy ne lehessen hülyén becézgetni. Se kicsiként, se máskor. De a valóságban a szülő egy becézgető faj. És akkor mi van? Azért cuki a gyerek, hogy becézzük. Néha még felkapjuk a fejünket, ha a játszótéren Bábocska rohangászik a homokozóban, vagy Kiselefánt száll a hintában. Játszott ott már Gizmó és Bubci is, s ez csak két gyöngyszem a Szülők Nagy Alternatív Névnaptárából, amin az akadémia nyelvbizottsága nyilván besírna, de szerencsére ők nem járnak játszótérre.
Nálunk a legkisebb részemről éppen Nyuszusz. Magyarázat nincs. Talán csak annyi, hogy oly bájosan tud göcögni, mikor ezt sugdosom a fülébe csiklandozás közben.

P.S.: Viduál közben még jobban kirúgta magát és deli, jóképű fiatalember lett belőle. Most már a Dávidra is hallgat néha.

Kocsis Noémi

 

 

Related Posts

ANYA-LÍZIS 90: A TESCO-s gazdaságos sáskák

(Előzmények:1873-ban hatalmas sáskapopulációk vonultak végig az Amerikai Egyesült Államok és Kanada nyugati síkvidékein. Szinte a semmiből csapott le ezer és ezernyi raj, akkora felhőben, hogy…

ANYA-LÍZIS 89.: Javul az agyvíz

Négyéveske, aki nagyon szeret építkezni, legózni, szerelni és hasonlók, azzal állt elő, hogy ő biza építkezett-legózott-szerelt egy Különleges Szerkezetet. S mutatta is lőn, miféle csoda…

ANYA-LÍZIS 88.: A legelső napon

Szeptember 1.  Kis- és nagyobb gyerekkel is nagyjából annyira jelképes dátum, mintha születés-, vagy névnap lenne, vagy a nap, amikor az apróság először indult el…

ANYA-LÍZIS 86.: Bridget anyja

Van a Bridget Jones első részében két valóban emlékezetes mondat. „Őszintén szólva drágám, gyereket nevelni nem valami szórakoztató.” Ha újra kezdhetném, valószínűleg kihagynám.” Bridget anyja…