Fredrik Backman első regénye (amiről írtam korábban: http://goo.gl/SurOls) annyira levett a lábamról, hogy nem is volt kérdés, a következő könyvét is biztosan olvasni fogom. Az előzetes kiajánló után hál’ istennek nem kellett sokat várni, hogy megkaparintsam a dizájnra nagyon hasonló művet. Ennek kifejezetten örültem, mert hiú vagyok, és szeretem, ha szép, egységes a könyvespolcom. Ove és Elsa pedig jól mutatnak egymás mellett. Persze ne csak a külsőségekre adjunk, sőt! (A borító igazán csak a könyv elolvasása után jelent valamit.)
Azt hiszem, az író nagy erőssége az abszurd helyzetek és a szereplők ábrázolása. Nem tudom, hol él, vagy csak nagyon jó emberismerő, de itt is egy komplett lakóközösséget varázsolt elénk, a humoros helyzetekhez feltétlenül szükséges alakokkal: a morcos taxis, az gondoskodó anya, a megfáradt pszichológus, a kényszerbeteg menekült, a minden lében kanál lakóbiztos, az elfoglalt üzletember, és akik köré az egész történet szövődik: a majd 80 éves, meglehetősen eleven – egyesek szerint őrült – nagymama és a kicsit más, zárkózott unokája, Elsa. Na, ők ketten aztán minden kalamajkában benne vannak!
Sajnos a történet elején a nagymama meghal (ennek ellenére az egész könyvben olvashatunk hajmeresztő viselkedéséről), ami Elsát nagyon megviseli, hiszen rajta kívül nincs más barátja. Viszont elindítja a kislányt egy utolsó kincsvadászatra, aminek következtében jobban megismeri a bérház lakóit, és akaratlanul is nyit kicsit a világ felé.
Imádtam a leányzót, olyan bemondásai vannak, amitől valószínűleg a legtöbb okostojás felnőtt a falnak menne és feszengve nézne valami más téma után. Hiszen ki várná egy majdnem nyolcévestől, hogy idegen kifejezésekkel színesíti a mondandóját, napi szinten használja a wikipédiát és jártas a „minőségi irodalomban”? Az egész történet az ő szemszögéből van leírva, és ezt Backman sikeresen tartja is, mind hangvételben, mind a gyermeki logika terén, egyszer sem vált át felnőtt nézőpontra.
Elsának nemcsak a nagyi elvesztésével kell megküzdenie: mássága miatt ki van téve az iskolai zaklatóknak, szülei elváltak, és ugyan mindkét helyen szerető közeg veszi körül, anyukája pocakjában már ott növekszik Fél – aki féltestvéri volta miatt kapta a nevét –, ami meglehetősen sok gondolkodással és szorongással teli órát okoz neki. A kézbesítendő leveleknek köszönhetően még a lakók titkai és egymással való kapcsolataik is feladják a leckét a kislánynak.
A végére egy kedvcsináló idézet:
„ – Vannak jó könyveid? – kérdezi, és tekintete végigsöpör a polcokon.
– Nem tudom, mit tartasz jó könyvnek – mondja a nő óvatosan.
– Harry Potter esetleg? – kérdezi Elsa.
– Nincs.
Elsa szemöldöke felugrik, mintha nehezen hinné, hogy a nő így válaszolt.
– Egyik rész sem?
– Nem.
– Ennyi könyved van, és egyik sem Harry Potter?
A nő bocsánatkérően rázza a fejét. Elsát pedig mintha vérig sértették volna.
– Egymillió fránya könyv, és egyik sem Harry Potter! És még neked engedik, hogy zakkantakat gyógyíts? Eszméletlen! – motyogja”
Zárógondolat: azt hiszem meghallgatnék egy párbeszédet Elsa és Ove közt…
Szabó Zsanett
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 384 oldal
Megjelenés: 2015. június 01.
ISBN: 9789633243244
Related Posts
Eddig még semmit sem olvastam a szerzőtől, de tudom, hogy nagy sikere van mondhatni világszerte. Gondoltam, ezzel a vékony kötettel kezdem az íróval való ismerkedést.
Jo Nesbo az első, Magyarországon megjelent könyvével feltette a lécet, és köszönte szépen, azóta sem adta alább. Most sem. Szinte minden itt van, ami kell…
Nos, nálam néhány éve ez a helyzet a számomra kedves értékes regényekkel kapcsolatban: jó könyv, nagyon jó könyv, kiváló könyv, Jodi Picoult. Most azonban itt…
A Szégyen egy okos könyv. Nagyon jól szerkesztett, nagyon jól felépített, és eléri, hogy az olvasó figyeljen rá. Beszippant, felzaklat, gondolkodásra késztet. Nem krimi, hanem…