Hát, először arról, hogy mi nem tetszett ebben a regényben.
Jó, most pedig arról, hogy miért volt Picoult-nak ez a könyve is zseniális. Valószínűleg a génjeiben hordozza, hogy képtelen rossz könyvet írni. Pedig nem használ hihetetlenül bonyolult szóvirágokat, nem akar több lenni annál, mint amennyit az adott téma megkíván. A kulcsszó az emberi.
Jacob Hunt Asperger-szindrómás fiatalember, akinek szinte minden percét a kriminalisztika tanulmányozása tölti ki. Ártatlan hobbi ez egy kívülálló szemében, ám neki maga az élet. Feladványokat készít az otthonukban, amit az édesanyjának kell megoldania. Ha a házi adóvevőjével elcsípi, hogy a közelükben bűntény történt, az eset helyszínére siet, sőt olykor még tanácsokkal is ellátja a rendőröket. Egészen addig nem is kerül bajba az efféle megmozdulásai miatt, amíg el nem tűnik Jess Ogilvy, aki a fiatalember szociáliskészség-fejlesztő tanára. Egy héttel az eltűnés után, megtalálják a lány holttestét, aki Jacob takarójába van bugyolálva.
Jacob Hunt egy csapásra ártalmatlan Bűnvadászok-rajongóból egy gyilkossági ügy első számú gyanúsítottjává válik.
Picoult ezúttal is biztos kézzel, szereplőnként változó hangon meséli el a fiatalember kálváriáját. Most sem akarja túlokoskodni a történetet. Mesél, a tőle megszokott egyszerű szavakkal, mégis olyan mélyen emberien, ahogy rajta kívül más nem nagyon tud. Ebben a regényében olykor még vicces részeket is találunk. Talán ez a műve a leginkább fogyasztható akár sima kikapcsolódásként is, de persze ezúttal is megvannak azok a pontok, ahol az ember felnéz a könyvből, és elgondolkodik. Azok a félmondatok, amiket csak Picoult tud: egyszerű szavakkal úgy ábrázolni az életet, hogy abban mégis minden benne van.
Remélem, hogy a szerző korábbi, magyarul eddig még ki nem adott műveit is hamarosan megismerhetjük. Nagy szükség van egy ilyen tiszta hangra.
Köszönet Mallász Ritának a nagyszerű fordítasért, a kötetért pedig az Athenaeum kiadónak.
Dobos Attila
Fordította: Mallász Rita
Kiadó: Athenaeum
Terjedelem: 596 oldal
Megjelenés éve: l2011
Related Posts
Két tény: sosem szerettem a meséket, Jodi Picoult a kedvenc kortárs íróm. Jelentem, a kedvencem és lánya írtak egy olyan tündérmesét, amit az utolsó percéig…
Annyi mindent írtak már a rasszizmusról. Nem írtak még igazán jól a rasszizmusról. Mert az nem egyszerűen idegengyűlölet, hanem egy társadalom minden tettet meghatározó viszonya,…
Két nő egymásra találása, gyermekvállalás, vallás, igazságszolgáltatás – ezek a főbb hozzávalók a Gyere haza című regényhez. Tudom, vannak olyanok, akik idegenkednek némelyik, netán több…
Néha nem árt egy kilencéves szemével látni a világot. Főleg nem egy olyanéval, mint Milo, akinek retinitis pigmentosája van, ami azt jelenti, hogy mindössze egy…