Belülről kipakolt terek – Mezei Gábor: Natúröntvény

Elolvasom, és azt kívánom, bár egyedül maradhatnék egy lakatlan szigeten Mezei Gábor verseskötetével. A Natúröntvény ugyanis telis-tele talányokkal és gondolkodásra bíró fordulatokkal, mindez pedig gondosan összeszerkesztett könyv formába öntve.

16997567_1551792391528059_1954280883_n

Itt mindennek jelentősége van – a képek, a ciklusok, a számok, minden okkal jelenik meg, ahogy éppen látható. A verseskötet az élő és az élettelen világ között egyensúlyozva, és ezek keveredésével zárja szavakba mondandóját. Megszokott folyamatként írja le, ahogy a természeten eluralkodnak a materiális képzelet, és vice versa. A sorok szinte megelevenednek előttünk, és közben arra gondolunk, ha tudnánk festeni, most bármelyik képi elemét lefesthetnénk. Annyira egyszerűen, és gördülékenyen tesz egymás mellé alakjaikban és jelentésükben passzoló szavakat, hogy öröm nézni. Mindemellett nyelvezete könnyed, nem erőlteti, hanem precízen közli mindazt, amit tudtunkra kíván adni.
Kötetében különböző művészeti ágakkal szemléltet, gyakori eszköz például az építészet megjelenítése, de itt még a konyhai receptek is helyet kapnak. Ezek folyamán az érdekesség, hogy megjelenik a konyha és a boncterem közötti éles párhuzam. A természetesség és a mesterségesség dinamikája mozgatja a verseket, nem csupán ezek találkozását, de cserélődésüket sem zárja ki a mindennapi világ rendjéből. Míg az egész tematika az elmosódásra, homályosításra épül, a számok szerepe alaposan ki van dolgozva. Megjelenik benne a prímszámok jelentősége, melyek nem csak a matematika, de a költészet alappilléreiként is szolgálnak. Ismétlődéseit és biológiai vonatkoztatásait nem arra használja, hogy kívülállóvá tegye olvasóját, ezek használata sokkal inkább közeliséget eredményez.
Tereket tesz elénk, amiket gyakran nem tudunk hová tenni, legyen szó magának a nyelvnek egyes tereiről, vagy egy ennél olykor jóval megfoghatóbb helyszínről. Talán itt az ideje elfogadnunk, hogy ahogy a természet is lehet holt, úgy a mozdulatlanság is könnyedén életre kelhet.

Szauer Lilla

PESTI KALLIGRAM KFT., 2016
96 oldal
Kötés: FÜLES, KARTONÁLT
ISBN: 9786155603389

Related Posts

InstaVers – az első megosztható könyv – könyvbemutató a MONÓban

Egy forradalmian új verskollekció, az InstaVers kötet bemutatója volt június harmadikán a MONO art&design centerben. Az InstaVers mozgalom ötletgazdáival és néhány, az antológiában szereplő költővel…

Könyvajánló – PFLIEGEL DÓRA: Feleséged története

Dédé te vagy, meg én vagyok. Mi, akik tíz, tizennégy éves házasságokban élünk ki így, ki úgy. Van, aki marad, és van, aki kimondja, és…

Egy lapozásnyi idő, és már véget is ért az élet – Peer Krisztián: 42

Van valami hátborzongató abban, ha az ember élvezettel olvas el egy ilyen kötetet. A költő archetípus megkívánja az örökös szenvedést, önmarcangolást ahhoz, hogy valódiságot tudjon…

Amiről még beszélni sem szokás – Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből

„Fáradt vagyok. Csupa rés, melyeken át kicsurran, elfolyik az erő, míg üres nem leszek egészen.” (Részlet a Kórházi reggelek című versből)