Könyvajánló: A bilincs a szabadság legyen – Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése

A házaspár 52 év alatt született 744 leveléből állított össze a szerkesztő egy olyan kötetet, amelyet csak folyamatosan váltakozó érzelmekkel képes olvasni az, aki a kezébe veszi. Mert a szerelemről mindenki mindent tud, még a más szerelmeiről is, és mert azt a kapcsolatot bizony el kell fogadni a maga kerek történetében, és a maga különlegességében.

A kötet egyszerre családregény, levélregény, szociográfia, történelmi regény, és irodalmi gyönyörűség. A két író ember különleges, és lám, a világ számára is befogadható, szépséges nyelvezettel írott vallomása.
Hogy ez a vallomás szinte végig keserédes, azt hiába követi ítélkezés. Sok kritikát olvasva a kötetről valami mindig felrója Mészöly zsarnoki természetét, a megcsalásokat, vagy Alaine sokszor érthetetlen viselkedését, megalkuvásait.
De hát nem minden szerelem lehet mindenki szemével szép. Melyik költőnk, írónk írt mindig harmonikus szerelemről, vagy élt azokban? A művészvilág érzékenysége, a művészek személyisége magával vonz más, különös, különleges kapcsolatokat. Ha nem ítélkezünk a szomszédaink, barátaink viszonyain, miért tennénk az ő esetükben?
Két olyan személyiség vett részt ebben a szerelmi harcban, aki önmagában is erős egyéniségnek mondható, saját írói, pszichológusi énjével, sebeivel, harcaival.
Polcz Alaine sorsa szomorú és kegyetlen. Szovjet katonák erőszakolták meg többször, folyamatosan, és egy életveszélyes sérülése miatt a klinikai halál állapotában is járt. Minden bizonnyal ez is meghatározta későbbi tanatológiai munkásságát.
Mészöly sosem vallotta magát valódi írónak, pedig jogász diplomája mellett lapszerkesztőként, dramaturgként is dolgozott.
Kettőjük viszonya egy sebzett, de öntudatos nő, és egy csapodár, de szerethető férfi hosszú, mindent kiálló kapcsolata. Hogy Polcz Alaine más ember lett volna vajon, ha nem sebzi meg az élet, ahogy ő is fogalmaz, ha megadatik neki, hogy gyermeket szülhessen Miklósnak, ha nem szenvedi el azt a mérhetetlen fájdalmat, akkor beteljesedhetett volna-e ez a szerelem, azt nem lehet tudni. Folyamatosan kevésnek érezte magát a kapcsolatban, és valóban nem feltétlenül lett volna ez így, ha nem előzik meg a tragédiák, de – ha megalkudva is – szerette Miklós a haláláig.
Mészölyt pedig jól kifejezi a következő levél:
(…) a csavargó alkat (a magány s a szabadság istenné emelése) végső soron nem zárja ki a megülést, a kikötőt; csak ebben a kikötőben legyen meg az „idegenség” varázsa, s ne akarja magát szürke és fantáziátlan törvényerőre emelni (mint ahogy a rokonság teszi az egymáshoz való viszonyokkal). Legyen meg benne a véletlen csodálatossága és törékenysége, a legkülönbözőbb lehetőségek panorámája; önfelajánlás legyen s ne törvény. A bilincse a szabadság legyen. Azt hiszem, ez mindennél tartósabb, nem?
A férfi elvár, a nő teljesít. Ítélkezhetünk felettük?
Alaine áldozat volt, megsérült, megerőszakolták. Miklós katona volt, harcolt, ölt. Talán ez a két érem két oldala, és az adja ki az egymásba fonódó formák ívét, amiben nincs egy milliméter eltérés sem: összecsúsznak, egymásba fonódnak.
Alaine levelei sokkal érzelmesebbek, Miklós sokszor csak a kapcsolat életben tartásáért ír, vagy kegyetlenül ír, vagy kinyilatkoztat. Kettőjük viszonyában Alaine mindig is a szimpatikusabb fél lesz. De együtt mégis egységet alkottak, és szövetséget kifelé, a világ ellen. Miklós mindig Alaine-hez tért haza, és még a pocsék főztjét is szó nélkül ette meg. Alaine pedig 52 év után hat évet élt még úgy, hogy Miklós nem volt mellette. Mindegyikük azt tette, ami ő maga volt, és mindegyikük életére óriási hatást gyakorolt a másik. Két tragédiák közül kievickélő és egymásba kapaszkodó ember. Egyiküket sem a másik bántotta valójában: mindketten a saját tragédiáikkal küzdöttek meg – egymás oldalán.
A kötetet csak az olvassa el, aki mélyen, erősen hisz az igaz szerelemben. Abban a szerelemben, ami megöl, meggyaláz, majd az egekbe emel. Amiben ha vannak is súlyos titkok, azok a felszínre kerülnek, kiíródnak, levél formájú pszichoterápiában élik meg ezt a kapcsolatot. Aki romantikus regényt vár, ne vegye a kezébe. Aki az emberi gyarlóságok felett elsuhanna, az se. Az viszont, aki egy lelki mélységekben elmerülni tudó, a fájdalmat a maga helyén kezelő olvasó, mindenképp olvassa el. Vannak szerelmek, amelyek 52 évet, több mint hétszáz levelet, és – hála mindenkinek érte – a közönség elé tárást is megérik.


A Margó Irodalmi Fesztiválon a hátvégén a Kortalan Kortárs sorozatban, Fodor Annamária, Herczeg Adrienn és Járó Zsuzsa készített előadást. Az egyfelvonásosban felidézték fel a két végtelenül érzékeny ember kapcsolatát, mely tele van titkokkal, fájdalommal, szenvedéllyel. Mi lehet az az erő, ami egyszerre ereszt és húz, ami szabadon enged, miközben bilincsben tart. Az előadás előtt bevezetőt mondott Nagy Boglárka, a Jelenkor Kiadó főszerkesztője, a kötet sajtó alá rendezője.

Jelenkor Kiadó, 2017
894 oldal
Kötés: keménytábla, védőborító
ISBN: 9789636765965

 

Related Posts

Schein Gábor lenyűgöző Füst Milán monográfiája

Füst Milán a Nyugat első nemzedékéhez tartozott, csak úgy, mint Ady, Kosztolányi, Karinthy, Móricz, és Babits. Hozzájuk mérten sokkal szélesebb spektrumon alkotott az irodalom terén,…

MEGJELENT PATAKI ÉVA – MÉSZÁROS MÁRTA – TÖRŐCSIK MARI AURORA BOREALIS – ÉSZAKI FÉNY CÍMŰ BESZÉLGETŐKÖNYVE

Október 4-én vetítéssel egybekötött könyvbemutató a Puskin moziban! A napokban jelent meg Pataki Éva – Mészáros Márta – Törőcsik Mari: Aurora Borealis – Északi fény…

„Kimondanának minket a szavak, de a torkukon akadunk” – Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Závada Péter immáron harmadik verseskötete látott napvilágot, a Jelenkor kiadó gondozásában. Ezen verseiben ezúttal elzárkózik a személyességtől, és egy teljesen új perspektívából jeleníti meg az…

Könyvajánló – Kemény Zsófi: Rabok tovább

Kemény Zsófi regénye az a könyv, amely rávilágít, hogy az Y generáció tagjai jönnek, látnak, éreznek, és akár politikai szempontból is véleményt formálnak, alakítanak. A…