Ömlesztve benne van egy egész élet – Deres Kornélia: Bábhasadás

A Szőrapa (2011) után hat évvel, Bábhasadás címmel jelent meg Deres Kornélia második kötete. Már a cím is sokat sejtet a versekben rejlő kettősségről, dinamikus váltakozásokról, hiszen a báb szó értelmezhető biológiai, valamint színháztudományi síkon is, ezekben pedig mindkét értelmezés egyaránt fontos eszköze a lírának. Céljaként az első kötet szigorú struktúrájától való távolodást, kitörést tűzte ki, ami mind formailag, mind tartalmilag is meghozta végül a gyümölcsét.


A sűrített formanyelv egyben tartja, ritmikailag megalapozza az egyes részeket, egy-egy mondat azonban szükségszerűen kilóg közülük. A perspektíva variálhatósága, a kialakított énkép külső és belső szemléletmódja eléri azt, hogy már mi se tudjunk, vagy ne is akarjunk tudni a realitásról, mint egyfajta keretről. Szójátékok, költői képek teszik megfoghatóbbá az ábrázolt vizualitást, miközben a költő az orvostudomány egyik leghomályosabb foltjával, az agy működésével bábozik könnyeden. Létező tereket telepít az agyba, majd benépesíti azokat, és kedvére mozgatja őket. A Bábhasadásban ömlesztve benne van egy egész élet, a tér-idő sík variálhatósága, az agy működésének megfoghatatlansága, valamint a folyamatos szökés. Szökés a kor, a demencia elől, ugyanakkor szökés az emlékezés terhe elől is. Karakterei olykor külső hatásra, máskor belső kényszerből hasadnak, kettétöri őket a felnőtté válás, a valóságok közötti ingázás, az álmok, amikben benne rekedtek. Életrajzi elemek összegyúrásán alapszik, létező kérdéseken, amiket taglal, és amikre saját kötetében keresi a választ. Egyfajta összegzés ez, három évtized lezárása, ami tartalmaz minden olyasmit, ami ennek az időszaknak alappilléreként szolgált. A kiforrt entitás mellett még ugyan fel-felbukkan a kamaszkor sebezhetősége, tanácstalansága, de már hangsúlyt fektet az elképzelt öregedésre is. A világban való elhelyezkedést is az ezen korszakok, és a hozzájuk köthető érzelmek határolják be, amikor már ideje kiszakadni a traumák által létrehozott vegetációból, és a puszta túlélés helyett más opciók után kell kutakodni.
Színházilag minden egyes vers egy aprólékosan megrendezett kis dráma, melynek komoly hangvételét a szerző olykor komikus képekkel oldja. Ez egyfajta könnyebbséget ad, mintha mi magunk csak a nézőtér tehetetlen részeiként lennénk használva, közben pedig mi is ugyanúgy mozgatjuk a szálakat, és hagyjuk, hogy velünk is addig bábozzanak, amíg valami meg nem hasad odabent.

Szauer Lilla

Jelenkor Kiadó, 2017
76 oldal
Kötés: karton
ISBN: 9789636766092

Related Posts

Egy lapozásnyi idő, és már véget is ért az élet – Peer Krisztián: 42

Van valami hátborzongató abban, ha az ember élvezettel olvas el egy ilyen kötetet. A költő archetípus megkívánja az örökös szenvedést, önmarcangolást ahhoz, hogy valódiságot tudjon…

Amiről még beszélni sem szokás – Schein Gábor: Üdvözlet a kontinens belsejéből

„Fáradt vagyok. Csupa rés, melyeken át kicsurran, elfolyik az erő, míg üres nem leszek egészen.” (Részlet a Kórházi reggelek című versből)

Könyvajánló – Térei János: Káli holtak

Térei Káli holtak című könyve valójában egy színházregény, főhőse pedig egy fiatal színész, aki bolyong tragédiák, belső titkok, súlyos, áthatolhatatlan színházi falak között. Ahogy a…

Könyvajánló – Simon Márton: A rókák esküvője

Simon Marci már a Polaroidokkal behúzott mindenkit. Kezdve a kamaszokkal, akiknél mi, irodalomszerető, irodalommal foglalkozó emberek azt éreztük, hogy igen, végre van valaki, aki megtanítja…