J. S. Carol: Gyilkos társas 7762_b1 Full view

J. S. Carol: Gyilkos társas

A társasjáték jó dolog – főleg, ha élve megúszod.
A sztároknak klassz életük lehet – kivéve, amikor nem.
Három és fél óra – ennyi idő telik el valós időben, ha a könyv cselekményét vesszük alapul. Ebből egyértelmű, hogy itt nincs százoldalnyi előkészítés, felvezetés vagy tudomisén, minek nevezzük. Itt az van, hogy celebék besasszéznak a roppant exkluzív éttermükbe, ahová hónapokkal korábban kell bejelentkezni, hogy egyenek egy fenségeset, és beszélgessenek egy gazdagítót. Ám az idillbe udvariatlanul beleközlekedik egy bombával ellátott mellényt viselő álarcos férfi, aki közli a becses vendégekkel, hogy ők mostantól túszok, és ne nagyon álljanak ellen, mert bizony nem az a hosszú élet titka.

J. S. Carol hihetetlen tempót diktál, miközben a feszültség is folyamatosan növekszik. Ez pedig a látszat ellenére nem egyszerű recept. Sokan megbuknának, mert vagy csak a sebesség lenne, vagy csak az izgalom fokozása sikerülne. Neki mindkettő megy. Sőt, amikor az éttermen kívüli eseményeket írja, azokból sem hiányzik az érdekfeszítés. Tanúi lehetünk, miként működik a hírgyártás, miként veszti értékét az emberi élet, hogyan lesz mindennél fontosabb, hogy egy tévés csatorna mindenáron az első legyen, és mindig exkluzív. Idővel nehéz eldönteni, hogy a túszejtő vagy a hírgyártó a félelmetesebb, az érzéketlenebb.
De a szerző azt is remekül ábrázolja, hogy a színész, aki véletlenül elkerüli a túszejtő figyelmét, miként lesz egyre elveszettebb, miközben az FBI az ő segítségével nyer információkat az étteremben zajló drámáról.
Számomra azonban maga a robbantó volt a legérdekesebb karakter. Sokáig semmit sem tudunk arról, hogy miért is teszi, amit tesz, mégis azon agyalunk, hogy ki lehet ez az egyszerre hidegvérű gyilkos, ugyanakkor a helyzethez mérten emberséges idegen. Merthogy több túszt elenged, akik szerinte csupán ártatlanul kerültek bele az események ilyetén alakulásába. Van, akiket játékra hív, és köztük is van, aki szabadon távozhat. Nehezen áll össze a kép, hogy mit miért csinál, mert nem válik kiszámíthatóvá. Az egyik pillanatban véreskezű diktátor, a következőben pedig valakit elenged. Sokkolóan kegyetlen is tud lenni, de látszólag megbocsátó is.
Az éttermen kívüli világ pedig lassan egyre mocskosabbá válik. Az emberek fogadásokat kötnek, ki lesz a következő áldozat. A rendőrség eközben nagyjából tehetetlenül szemléli az eseményeket, és bőszen tapogatózik a sötétben.
A Gyilkos társas amellett, hogy egy iszonyatosan jól megírt krimi, thriller, akcióregény – sajnos egyben kritika is a jelenről. És nem dicsérő a kritika – nagyon nem.
Ezt a könyvet ajánlom mindenkinek, aki egy minőségi krimit szeretne olvasni (szerény véleményem szerint a ‘női pszichothrillerek’ feltüntetése a borítón ezen a köteten sem kellene). Igen, olykor brutális, olykor szenvtelen, de a hitelességet ez mind csak erősíti. Azt pedig mindenki maga döntse majd el, hogy hol vannak és kik az igazi bűnösök. Az erőszak természetesen nem megoldás, de azt se felejtsük el, hogy nem csak fizikailag lehet valakit megsemmisíteni…
A nagyszerű fordításért köszönet Károlyi Eszternek, a kötetért pedig a Könyvmolyképző Kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Károlyi Eszter
Kiadó: Könyvmolyképző
Terjedelem: 445 oldal
Kiadás éve: 2017

Written by erika

Leave a comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.