ANYA-LÍZIS 25.: „Kisfiam, tudsz mást is mondani a nem-en kívül? Nem.”

Hölgyeim és uraim, kedves anyák és apák, vessünk csak egy pillantást erre az anyaföldön hentergő kisgyermekre.Adódik a kérdés, vajon mi okból tapasztja ez a drága apróság bájos fülkagylóját az aszfaltra Tudományos vágytól vezérelve talajtani vizsgálatokat végez netán?

Vagy kelet felé leborulva hálát ad az égnek, amiért ilyen klassz szülei vannak? Netán a vöröshangyák vonulását figyeli ennyire? Hát egy frászt. Ez, kérem: HISZTI!!! Hamisítatlan, tőről metszett, összetéveszthetetlen hiszti, bizony.

Minden gyermeki lényben ott van ugyanis egy furmányosan beépített szerkezet, az elakadásgátló ellentéte, amolyan elakadtató. Mint mikor az analóg lemez barázdái között a tűnek nem akarózik tovább menni – na, ez éppen ilyen. Az Etna kitöréséhez hasonlatos állapotot a tapasztalatok szerint általában megelőzi valami. Mondjuk egy ártatlan, könnyed kis mondat arról, hogy a város hatodszori szisztematikus megkerülése után most már talán nem lenne káros hazatérni. Erre az előbb még angyali ded hirtelen a betonra veti magát, s démonian hörög, majd mikor látja, hogy ezzel semmit sem ért még el, drámai zokogásban tör ki.

Az anyja, akinek ekkorra nagyjából már minden mindegy, egykedvűen leül a járdaszegélyre. Milyen jó, hogy bukfencruhában indult el otthonról, gondolja. Így ugyan minimum egy idős hölgy biztosan a lába elé dob majd pár forintot, mert nem észleli, hogy a leharcolt asszonykától pár méterre éppen az Óment forgatják és a főszereplő megszállottként harapdálja a gyéren növő fűcsomókat.

A szülőanya lehetőségei némiképp korlátozottak.
Á: szőnyegszerűen maga után húzva hazavonszolja a rúgkapáló dedet. Gyámügyi vizsgálat ez esetben garantált.
Bé: ellenkezve a közhangulattal („Há mé’ nem pofozza már fel, anyuka?) elkezdi énekelni például az Internacionálét. A hirtelen beállt gyanús csendben felkapja és hazacipeli a gyerkőcöt.
Cé: megvárja, míg az El Nino elvonul, lecsendesedik, a romokat eltakarítják. Addig napozik, az arra járó férfiakat nézegeti és azon töpreng, mikor manikűrözött utoljára.

Egyszer olvastam valahol, hogy valakinek sikerült normálisan, észérvekkel, megbeszélve kompromisszumot kötni a másik féllel ebben a helyzetben. De az illető azt írta, neki is csak a második sarokig tartott, ott megint összeomlott a rendszer. Ráadásul rájöttem, hogy ez egy mesekönyvben volt.

Kocsis Noémi