David Mamet: Oleanna című darabja a Centrál színházban  

A Centrál Színház színpadára november 23-án került bemutatásra a kortárs amerikai drámaíró, a Pulitzer-díjas és Oscar-jelölt David Mamet Oleanna című darabja. A darab első premierje ugyan 1992-ben volt és később film is született belőle, de 2024-ben nem is lehetne aktuálisabb.

A darab már az első mondatoknál pofon vág, pedig akár érthetnénk is, mi történik. Értheti a negyvenes középosztálybéli az egyetemi professzort, és értheti a huszonéves az egyetemi hallgatót, de mindkettőt érteni, nos, ez lenne a feladat, ami szinte lehetetlen.

A történetben szexuális zaklatással vádolja tanárát egy tanítványa, a darab tehát az áthidalhatatlan származási különbségekről és a nemek háborújáról szól. A szakmai mérföldkőhöz érkező tanár, a férfiak és nők közt épp újraíródó szabályrendszerhez kénytelen alkalmazkodni, vagy elveszíteni mindent, amiért eddig dolgozott.

A párbeszédekből és a darab folyamatosan magas amplitúdójából, – ha az ember megvilágosodik közben, –  kiforr az X és a Z generáció között tátongó mérhetetlen szakadék, amely a különböző értékrend, szerepértelmezés, a nemi és hatalmi szerepek újragondolása, és a szemantikai finomhangolás kakofóniája.

A tanár jót akar a maga negyvenes, középosztálybéli módján. A diák sérelmez mindent, amelyet a XXI. századi feminista mozgalmak, az individualizáció megerősödése, és a korosztály magas fokú rezilienciája miatt jogosan érez. A két generáció közt nincs út. Lehetetlen a jó kommunikáció, kizárt az együttműködés. Akinek át kell gondolnia a viselkedést, a kommunikációt, az értékrendet, az a professzor, de egy egész élet teljes, transzgenerációs mintákkal, szokásjoggal, megkövesedett erkölcsi mércékkel megtűzdelt viselkedését újra tervezni szinte lehetetlen. Bele is bukik, mind emberileg, mind pedig egzisztenciálisan.

A darab katartikusan mutatja meg, hová vezet a generációk közti szakadék. A néző döbbenten érzékeli, hogy mindez olyan tehetetlen állapotot generál, hogy a végső megoldás az agresszió lesz, a lehető legrosszabb feloldása a mérhetetlen tehetetlenségnek.

Hogy van-e megoldás? Hogy hogyan távozik a néző? Leverten, döbbenten. Mert ezt valahogyan meg kellene oldani. Ezzel mindkét generációnak sok dolga van még.

Carolt a színház új társulati tagja, A besúgó, illetve Az Árulók című sorozatokból ismert Hermányi Mariann játssza, a professzor bravúros alakítást kívánó szerepében pedig először lép a Centrál színpadára Szabó Kimmel Tamás. Mindkettejük előadása kiváló.

Kőszegi Erika

főszerkesztő