Árad a mocsok – tévézés felsőfokon

Lassan nem lesz értelme gyártani a hatalmas tévéket, hacsak nem azért, hogy azon nézhesse a nép a torrentekről letöltött viszonylag friss mozifilmeket. Mert a tévécsatornák nézhetetlenek. 

Tényleg nem ál-fanyalgó vagyok, hetente egyszer nézek tévét, de már tervezem a leszokást arról is. Olyan módon árad az igénytelenség és a mocsok, hogy nem lehet vele azonosulni.

Azt még csak lenyeljük, hogy minden karácsonykor Télapu van és Reszkessetek betörők, mert hát igaz magyar úgysem tévézik szenteste, bár nem látom be, hogy a magányosok, vagy azok, akik tényleg csak egy kis vidámságot vagy ünnepi hangulatot szeretnének a televízió által, miért nem nézhetnek 20 évnél fiatalabb filmeket. Vagy egyszerűen csak ne a Télaput…

De a többi már sok(k). hogy a híradó alá nem képesek kiírni helyesen a feliratot. J-t téveszteni ly-nal alsós tananyag. Hogy a „Coming out” című film promóciója kínos nembeszélgetésbe fullad, mert még az elején elhangzik, hogy ez tulajdonképpen nem melegekről szóló film. Onnantól nincs miről beszélni. Merthogy az… Csak az meg ugye kínos, főképp, ha nem elég intelligens hozzá az ember.

A tehetségkutatók addig élnek, míg a sok idióta fürdőszobában éneklő önbizalom – túltengéses jelentkezőből ki nem kerül a képernyőképes nyersanyag, majd marad a botrányos ruhák bámulása, a tűnődés azon, hogy hol is vannak itt tehetségek, és a távirányító kapcsolgatása. Hacsak nem villant valaki valamit. Feneket, mellet, mert az még odaszögez pár embert, és utána lehet belőle mémet csinálni a facebookon.

Befutott „sztárok” buziznak, zsidóznak büntetlenül, élő adásokban, aláznak meg kedvelt, szimpatikus személyeket, egyrészt mert van az a pénz, másrészt pedig mert a nézettség az úr.

A nap sorozatokban meg már mindenki összefeküdt mindenkivel, komoly téteket lehet tenni arra, hogy a maradék három ellenkező nemű szereplővel ki és mikor keveredik viszonyba. Az esélyek lényegesen jobbak, mint a lottó.

Tudom, hogy gyerekkori nosztalgiám az Onedin család, Rémusz bácsi, vagy a jégtánc világbajnokság után illúzió. Nyilván nem is tetszene már. De az ég szerelmére: tényleg ez kell nekünk?

Mindenki várhatja a csattanót: nincs. Nem egy rétegmagazin hatására nem fognak szemetet nézni az emberek. Nincsenek illúzióim az intelligencia hirtelen kiugró növekedéséről sem. Inkább csak olvasok ezentúl is.

Borsos – Kőszegi Erika