Így ne menj Megyer-hegyre

A péntek estéim azzal telnek, hogy próbálom a hétvégére jó előre megtervezett semmittevéseim valami hasznosra lecserélni. A szokásos szombati „todo list” végig pipálgatása után úgy gondoltam, nem ülök itthon. De. Hova. Kellene. Menni? Acélváros lakója lévén lehetőségeim szép számmal vannak, de én távolságra vágytam. Egy kedves barátom ajánlotta (köszönöm), hogy nézzem meg Tengerszemet. Bevallom elsőre a görögök (szem amulett, ami a néphagyomány szerint véd a szemmel verés és a rontás ellen) jutottak eszembe, de olyan messzire nem kellett mennem, csak Sárospatakig. A hétvége dala The Weeknd – The Hills.

A 37-es úton haladva Miskolc irányából, napszemüveggel a fejemen azon gondolkodtam, hogy a fehér tornacipőm mennyire fogja bírni a terepet (?) – lehet nem volt jó választás. Kellemes idő volt egy szombat délutáni túrához, alig 1 órányira szeretett városomtól. Az első meglepetés a hirtelen balkanyar volt, amit a GPS nem jelzett előre (ejnye Dóri…). A helyet az Aggteleki Nemzeti Park kezeli, teljes neve pedig Megyer-hegyi Tengerszem Természetvédelmi Terület.

A földútra felkanyarodva örültem, hogy nem egy kiadós eső után érkeztem meg, mert nem csak a cipőm lett volna sáros, hanem a kocsim is kb. az irányjelző magasságáig. Száraz idő lévén sokáig nem kellett a saját energiám használni a haladáshoz, de egy szimpatikus parkoló után gyalogosan folytattam utam tovább. A szőlőtőkék között egy régi, romos iskola látható, amiről első látásra a statikusok is erős fejfájást kapnak, nem mentem be.

• 

Itt is egy parkoló. Ekkor kezdett gyanús lenni, hogy több bejárat is van és van is.  Az Y formájú elágazásnál célszerű a jobb oldali ágon tovább haladni (lásd Piros kereszt). Ezt egy leírásban olvastam, én nem láttam keresztet sehol. Viszont láttam sok embert szembe jönni velem, ekkor ismét elkapott egy érzés, hogy nem jó irányba megyek. De sebaj, a térképről nem tudok lemenni. Beérve az erdőbe, tájékoztató táblák fogadnak, melyekre rá van írva Tengerszem távolsága, jelenleg 153 méter. Hátra fordulva láttam a naplemente elejét, csodásan élvezhető látvány, ha nem remeg az ember lába a kissé csípős hidegtől, tornacipőben, februárban.

Az erdőben sem volt melegebb, viszont eltévedni nem lehet. Az út tökéletesen kijárva, táblákkal szegélyezve és aki ért a turista jelzésekhez boldog lehet. Aki nem ért hozzá – mint én is – annak feladvány, lehet rajta gondolkodni. Érdekessége a helynek, hogy a 303 méter magas Megyer-hegyen található, mely vulkáni eredetű és tökéletesen alkalmas malomkőgyártásra. Az időközben bezárt bánya gödrében alakult ki egy tó, melyet később Tengerszemnek neveztek el. Néhány további lépés megtétele után megérkeztem, magával ragadó élmény. A sziklák között jól járható gyalogút, biztonságunkra korlátok vigyáznak, de azért legyünk óvatosak. Fényképezési lehetőség van bőven, a talajról vagy kicsit magasabbról. A kijelölt utat követve még magasabbra jutunk, talán innen érdemes a nap és a hold helyének változását megnézni. Tudom, nem az ő helyük változik meg. Innen már csak lefelé van, végállomás a parkoló, ahonnan indultam.

Gyakorlati tanácsként elmondanám, hogy ha élvezhetőbb túrát szeretnénk ne arra menjünk amerre én is. Érdemes a műúttól 200 méterre lévő Nagy-Bot-kő gejzírkúpnál kezdeni, innen indul a tanösvény is. Összefoglalva elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam. Kellemeset sétáltam ez alatt a kb. 1,5 óra alatt. Ajánlom bárkinek aki egy kis friss levegőre vágyik, legyen akár egyedül vagy családdal. A terep jól járható, de gondoskodjunk megfelelő öltözékről.

Térkép: https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-1515940846gxyj

Várom már a következő hétvégét, remélem lesz megint sok semmitevésem amit hasznosan semmissé tehetek.

További képek az instagram fiókunkban.