ANYA-LÍZIS 22. : Arról, hogyan oldjunk meg speciális konyhai rejtélyeket

Sötét, holdtalan éjszaka van. A szél baljósan borzolja-ütögeti a kerti fákat, egy varjú károg, a tetőcserepek recsegnek-ropognak, még egy varjú károg. Vészjósló szörnyek járnak a ház alatt… Ja, nem. Csak valami barom megint nem csukta be rendesen a pinceajtót. Egész varjúhorda károg, a szoba régi padlója megreccsen. A fogaim citeráznak. Valaki ide-oda oson a lakásban, éjnek-évadján… Jézusom. Miért nem tettem a párna alá a kenyérvágó kést? Egy almahámozót, egy konzervnyitót, krumplitörőt, akármit?

Lehet, hogy ez egy kéjgyilkos. Ilyen körmönfontak, előbb felderítik a terepet, mielőtt végeznek áldozatukkal. Nyilván szúróeszközt keres. Mit csináljak, medveanyám? Mondjuk kiosonok így hálóingben, lábujjhegyen a konyhába, mert most ott motoz. Semmiség az egész. Rutinmozdulat. Mintha láttam volna az NCIS, vagy a Miss Marple esetei előzetesében. Melyikben is?… Francba, mindegy – mögé osonok, ő megfordul, egy jól irányzott mozdulat, összerogy, neki annyi. Diadalmasan kapcsolhatom a neont, kacaghatok a képébe, döngölhetem lesújtó pillantásommal a földbe végképp, és…

– Jesszus! Te mit keresel a nasiszekrényben??? Az előbb még ott szuszogtál mellettem a párnán.
Kissé bűnbánó férfiszempár:
– Öööö… nincs egy kis csokink itthon?
– Magadnál vagy? Éjjel egy van.
– Nahát, így elszaladt volna az idő…
– Ember! Hát áll a májad!
– Cöcö, az agyacskád, legfeljebb. Az én májam csokit kér.
– Volt ott egy kis pilótakeksz.
– Haha, a múlt héten. Mára csak egy kósza emlék…Felfalták a nagyok.
– Gáz. De mintha lappangott volna egy kis csokis mazsola…
– Marca feneketlen bendőjében lappang az már. Ja, már ott sem, megint engem tisztelt meg fürdetés előtt egy akkora rakással a pelusba, hogy az élettől is elment a kedvem…
– Jó-jó, akkor van itt hátul néhány csokitojás.
– Értem. Télen.
– Nem mindegy, ha mozog a máj? Háh, az nem egy tábla milka??
– Izé… én hagytam bent a tegnapelőtt, sajna már csak az üres papír… Csak az ellenség megtévesztése miatt…
– Akkor itt a vég. Lekvár van. Vagy kakaópor.
– Figyi, itt hátul érzek valamit… igen, ez biztosan… ez CSOKI!
– Megmenekültünk!!!! Hurrá!!!!
– MegmenekültÜNK?
– Háááááát….
– De neked állítólag áll a májad.
– Én is szeretlek.