Szinpadon a Jadviga párnája – Belvárosi Színház

Závada Pál 1997-ben megjelent, naplóformában írt regénye, a Jadviga párnája a jelenkori magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak egyike, mely egyszerre szerelem, család- és falutörténet.

A naplót eleinte Osztatní András (Ondris) írja, esküvője napján kezdve a bejegyzéseket. Halála után felesége, Jadviga is beleír, majd második gyermekük, Miso is, akinek cseperedése amúgy is érdekes fejezetekkel gyarapítja a naplót.
A szlovákok lakta magyar faluban játszódó naplóregény az első világháborútól a szlovák nemzeti ébredésen, a Magyar Tanácsköztársaságon és a második világháborún át ível, és utolsó szereplőjének sorsával eljut a közelmúltig. Szerelem, kiszolgáltatottság, árulás és a huszadik század végzetszerűségei irányítják a szereplők sorsát a nagy nyelvi leleménnyel megírt regényben. Mindemellett szociografikus hűséggel ábrázolja a mindennapokat, történelem alatti történelmet.

Furcsa, hogy a könyvet színpadra vitték, hiszen a szövegek nem kronologikus sorrendben követik egymást, hat, egymást váltogató szövegpárból állnak össze, melyek végül “Sajátkezű hozzátoldások” címmel zárulnak le. A naplórészleteket ráadásul gazdasági feljegyzések, Mamovka “leltárlapja”, levelek, Márton noteszlapjai és Ondris háborús novellája szakítja meg. Átélhető szenvedélyes sorsok, szerelmek, féltékenységek, barátságok és árulások – miközben a háttér, a kulissza maga a magyar történelem. Úgy szórakoztat, hogy közben a bennünket körülvevő világ alapkérdéseivel szembesít. Legfőképp a férfi-nő mítoszával, de az egyén és a társadalom ellentmondásosságával, a hazaszeretet és nacionalizmus kérdésével is.

„A Jadviga mitikus regény” – fogalmazta rendezői expozéjában Hargitai Iván. A mítoszok pedig alkalmasak a színpadi megvalósításra.

Különösen ilyen erős színészegyéniségekkel, mint akiket sikerült megnyerni a Jadviga párnája színpadi megvalósításához: Ónodi Esztert, Lukáts Andort, Takács Katalint, Gáspár Sándort, Pál Andrást stb.

A zenés előadáshoz a szövegkönyv – ugyancsak Závada Pál tollából – dalszövegekkel egészült ki, amelyekhez Szokolay Dongó Balázs szerzett magyar és szerb népzenéből táplálkozó zenét.

Arról szólva, hogy miért zenés változatban mutatják be a történetet, Ónodi Eszter az MTI-nek elmondta: az alkotók úgy gondolták, hogy egy ilyen bonyolultan rétegzett regényt nem lehet egyszerűen színpadra alkalmazni. „Itt az nem működne, hogy a leglátványosabb jeleneteket egymás mögé tesszük, és a végén létrejön valami. Itt rétegeket, viszonyrendszereket, idősíkokat kellett egymásra fektetni, ezért találták ki ezt a formát” – fogalmazta meg.

A rendező Hargitai Iván pedig tavaly az Új Színház színpadán már sikerrel valósított meg egy másik Závada – adaptációt, a Bethlent. Az elképzelt előadásban fontos dramaturgiai szerepe lesz a zenének, a daloknak, melyek a görög tragédiák kórusát fölidézve működnek majd, Závada mára hangolt versszövegeivel. Mindehhez a mozgást Ladányi Andrea álmodja meg. A díszlet és a jelmezek két tehetséges tervező nevét jegyzik, Kárpáti Enikőét és Cziegler Balázsét. Mindketten úgy gondolkodnak erről, hogy ne csak a Belvárosi Színház egyszerű színpadán lehessen megvalósítani a látványt, hanem sokfelé lehessen elvinni, utaztatni az előadást, az ország (és esetleg a határon túl) kisebb-nagyobb településein egyaránt.

A regény kedvelői bizonyára szívesen váltanak majd jegyet az előadásra, de számítani lehet azokra is, akik talán megriadnak egy vaskos könyv elolvasásától, de a történet, a Jadviga – mítosz és a kiváló színészek mégis elcsábítják őket.

Szereplők

Jadviga/Első nő: Ónodi Eszter
Ondris)/Első férfi: Pál András
Irmus/Anci/Harmadik nő: Pokorny Lia
Mama/A pincérnő/Második nő: Takács Katalin
Franci/Miso/Második férfi: Gáspár Sándor
Gregor/A pap/Harmadik férfi: Lukáts Andor
Mmiki/Gyurkovics kapitány, Kurilla/Negyedik férfi: Szikszai Rémusz
Karvezető/Rosza Pali/Ötödik férfi: Lábodi Ádám