Minden viccnek, mondásnak és iróniának van valami alapja. Természetesen az anyósvicceknek is. Ha valaki látott már olyan embert, aki hosszú távon kijött az anyósával, az szóljon!
Tulajdonképpen elég érthetetlen a dolog. A gyermeket nem elrabolják (felnőtten!) a szülőtől, hanem többnyire szerelem útján a saját útját kezdi járni egy másik felnőtt emberrel. Érthetetlen, miért nem jön ki a párkapcsolatok tagjainak zöme, nemtől függetlenül a másik fél anyjával.
A fiúk anyukáitól mentsen meg a Jóisten!
Az nyilvánvaló, hogy a nő, aki a fiunk életébe lépett, egy normális húslevest sem tud megfőzni, biztos, hogy nem mossa hófehérre az ágyneműt, – pláne nem keményíti – és persze nem neveli megfelelően az unokát sem. A fiús anyukák rémálma a házasság, és vele a nő, az idegen, aki miatt a gyerek kevesebbet jár haza, akire rajongva néz, és aki elfoglalja az első helyet a szívében. Egyszerű féltékenység ez, noha egy férfi életében – egészséges módon – többnyire három női szerelem is van egy időben: az anya, a feleség, na és a lánya. És ezen a szerelmen lehet osztozni, hiszen mindegyik másmilyen.
Meg a lányos anyáktól is…
Na és ott van az a mihaszna, aki elviszi a gyönyörű lányunkat. Nincs egy rendes öltönye. Nem keres eleget. Sokat ül sörrel a kezében a meccs előtt, és gyakran megy el a haverokkal. Hová lett az elképzelt herceg, aki a mi királylányunkat tejben – vajban füröszti? Hogy valami átlagember lett belőle? Hát ez tényleg szomorú. Maximum akkor enyhülhet a helyzet a fronton, ha az illető pikk-pakk kicseréli a csöpögő csapnál a tömítést, fél óra alatt egy havi fát vág a kandallóba, és nem győz le senkit kanasztában.
„Én szeretem, de…”
Anyósok kapcsán ez az a mondat, ami a leggyakrabban elhangzik egy házasságban. És akkor valaki mellé állni kell. Mert a mama szerint a gyereknek zenét kell tanulni, anya szerint meg sportoljon inkább. Mindkét félnek nem lehet igaza. Amint az egyik mellé állunk, a másiknál nyugodtan berendezkedhetünk egy hosszú hidegháborús időszakra. Kínos családi ebédek, nagy akaraterővel végigcsinált sátoros ünnepek szegélyezik az ilyen kapcsolatok útját. És a gyerek, akié az anya, ott áll középen, és mindkettőt szereti. Csak ezek utálják egymást zsigerből.
Van megoldás?
Egyértelmű, hogy nincs. Vannak tűzszünetek, sőt, fegyverletétel is. Mindez akár hosszú távon is lehetséges. De olyan ez, mint valami futóverseny: valakinek mindig győzni kell, két nyertes nem lehet. Persze itt is célszerű egyszerűen kompromisszumot kötni. Nyújtani valamit az elfogadás érdekében. Átgondolni, tényleg olyan nagy nehézséget okoz-e kicsit megfelelni a mamának, elfogadni néha a tanácsait, megdicsérni a süteményeit és nem a szekrény aljára suvasztani a tőle kapott ajándékot. Lehet, hogy belefér. Hátha egyszer csak ki lehet tűzni a fehér zászlót a harcmezőn…
Borsos-Kőszegi Erika
Related Posts
Kinyitotta a szemét ma a kiscsoportos és rögtön ezt kérdezte: – Anya! Hogy kel fel a reggel? Mostanában ilyen nagy sorskérdések izgatják ugyanis. Például, hogy ha…
Változik a világ, változnak a mentális zavarok is. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság nem sorolja többé a mentális rendellenességek közé a transzneműséget sem, ellenben felkerült a…
A karácsony minden szempontból a legnagyobb ünnep az évben. Mégis azt szoktuk a legtöbbször elrontani. Miértek és hogyanok a karácsonyi veszekedésekről.
Egyedi zöld színt vezet be termékein a kulacsokat és Microdrinkeket forgalmazó Waterdrop vállalat. A feltűnő, élénk színnel a vállalat kifejezi elköteleződését a környezetvédelem és fenntarthatóság…