Bemutatjuk Király – Acampora Anikót, aki Olaszországban élő íróként és művészet szerető emberként olyan különleges emberekkel és helyekkel ismertet meg minket, akikkel talán csak általa tudunk kapcsolatba kerülni. Tristano Casarottoval készült interjúját nyújtjuk át most szeretettel.

Előszó: A címben lévő „friss” szó az olasz „fresco” fordítása. Tristano freskókat fest vászonra, így helyénvalónak tűnt kezdetnek ez a kis szójáték.

Amikor Tristano hozzájárult, hogy egy ízletes pizza mellett a magyar olvasók örömére elsőként kíváncsiskodhassak a munkájáról – hogy ez a cikk elkészülhessen -, igazán nagy megtiszteltetésnek éreztem, hiszen itt, az észak-olaszországi Veneto tartomány Bassano del Grappa nevű festői városkájában ő már ismert nevű művész. Nekem olyan szerencsém volt, hogy három éven át együtt dolgoztam a feleségével, Carlával. Összeírtam a kérdéseimet, és már az első perctől kezdve olyan feeling alakult ki köztünk, hogy az első kérdés után egészen a negyedikig fel sem kellett tennem őket. Úgy kezdett el mesélni, hogy automatikusan felvette az általam szőtt kérdezési fonalat, és rutinos interjú-alanyként mesélt.

                            ( Király Acampora Anikó Tristanoval, és feleségével, Carlaval)

A gyerekkor és a festészet

„Művész-gyerek”, hiszen már az édesanyja is festett: portrékat, akvarelleket, szénrajzokat. Ahogy ő mesélt a művészetről, a színekről, az már gyerekkorában megfogta a Rosá-ban cseperedő kisfiút.

1968-ban, alig 22 évesen vett részt az első versenyén Cittadellában. Abban az időben többféle festési módszert próbált ki az akvarelltől az olajfestményekig, a polisztirolra spriccelt absztrakt képektől a freskóig. Valami újfajta technikát keresett, amit majd teljesen a magáénak mondhat. Közben folyamatosan mérettette meg magát a kollégáival. Egyik verseny követte a másikat. Összesen több, mint negyven.
Az évek során ötvennél több interjú készült vele, újságokban és televíziós műsorokban egyaránt.
A tanítás mellett – technikát tanított egy általános iskolában felsősöknek – hosszú éveken át kísérte figyelemmel a kor művészeit, míg végül 1978-ban rátalált arra az irányzatra, ami annyira megfogta őt a venetói villák, templomok és múzeumok látogatásakor: a freskó. De ő valami egészen újat akart.

– Te nem falra festesz freskókat, hanem vászonra. Honnan az ötlet? Te vagy az első, aki ezt kipróbálta, kikísérletezte, vagy már mások is csinálták előtted?
– Sokan megpróbálták előttem is, de mindannyian olyan vastag vakolattal dolgoztak, hogy az ezen technikával készült képek 3-4 cm vastag cement tégláknak tűntek, és 30-40 kg-ot nyomtak. Ilyet nem lehet a falra akasztani. Nekiálltam kikísérletezni egy másféle módszert, amit aztán többszörös próbálkozás után a tökéletességig fejlesztettem. A nyers vászonra felviszek egy 1, maximum 2 mm-es nedves vakolatot, és szépen eldolgozom, kisimogatom. Erre jön először a rajz, majd a festés. Amikor megszáradt a kép, befedem egy újabb réteg 1mm-es vakolattal – víz, mész és homok keverékével -, s újból megvárom, míg megszárad. Akkor aztán jöhet a véső és a kalapács; tudom, hová mit festettem, így hát „kibontom” a képet. Az eredmény olyan látványt nyújt, mint a régi falak bontásakor előkerült freskók.
– Mik a kedvenc témáid? A műveidet nézve mintha az ember egy kép-mozaikot nézne: római kori vázák, női szobrok, épület maradványok együttese; itt-ott felvillan egy táj. Nagyon különleges összképet nyújtanak. Honnan az ötlet, hogy így keverd a figurális és tárgyi motívumokat? Neked tetszik ez így, vagy úgy gondolod, ezek a motívumok illenek leginkább a freskókhoz?
– Mindkettő. Nagyon ritkán festek absztrakt dolgokat, bár néha előfordul. Inkább az antik történetek, szituációk fognak meg. Szeretem a középkori művészetet és a barokk idejét. Gyakran lapozgatok művészeti albumokat, látogatok meg régi templomokat; megfog valamiért egy-egy freskó, ezeket feldolgozom magamban, újra gondolom, átszínezem, és egyéni művek születnek így. Gyakran szerepelnek a képeimen különböző tájegységek, dámák és harcosok is.

– Az általad használt pasztell színek „kötelezőek” a freskóknál, vagy ez csupán a te választásod?
– Tetszenek – elneveti magát -, de mostanában kicsit megerőltetem magam, hogy erősebb színeket használjak, mert a szabadtéri freskók legnagyobb ellensége nem az eső, ahogy sokan gondolnák, hanem a nap. Egy idő után egyszerűen kiszívja a képből a színeket; mintha ellensúlyozni akarná a mész jelenléte általi szénsavas hatást, ami viszont éppen hogy fixálja a freskókon használt festékanyagot. Így aztán erősebb pirosat, sárgát és kéket igyekszem kikeverni, hogy a műveim tovább megtartsák a színüket.
Példának említem a maloi (Malo egy venetói község) házfalakra kb. 10 éve festett 7-8 hatalmas freskómat, amiket sajnos a nap mára már eléggé kifakított.
– Mennyi időt vesz igénybe egy vászon freskó elkészítése? Melyik a nehezebb, falon vagy vásznon realizálni a megálmodott képet? Van-e különbség a kétféle freskó elkészítése között?
– Nincs köztük technikai különbség. Esetleg nagyságrendi. Egy fal mindig nagyobb, mint egy vászon, akár egy egész történet ráfér.
– Tudom, hogy Carlával, a feleségeddel mindig is sokat utaztatok. Nagyon szeretitek és gyakran jártok Thaiföldre is. Hogyhogy? S ha már szinte második hazátok, felhasználod a képeidhez a keleti művészet adta témákat, színeket is?
– Persze! Mindenhonnan szívesen veszek ötletet. Kb. 2004 óta járunk Thaiföldre, azóta egy házat is vettünk ott, legyen hová menni. Pár év vissza-visszatérés után jött az ötlet, hogy Bangkokban is megismertessem a képeimet. Segítségemre volt ebben e hatalmas város legforgalmasabb utcáján üzemelő két olasz étterem, „Da Lino” és „Da Guido”, ahol a vendégek előtt festettem dekorációkat, valamint a „La Villa”, ahol azóta is állandó kiállításom van.
Hadd büszkélkedjek el neked azzal is, hogy a most kb. 80 éves thai király megkoronázásának 60. évfordulójára megfestettem a portréját, és az olasz nagykövetség segítségével el is juttattam hozzá az ajándékot. Olyannyira megörült neki, hogy saját kezű, személyre szóló köszönő levelet küldött nekem. Ilyen nem sok embernek van ám a birtokában!
– Amikor meg kell válnod egy-egy képedtől, nem fáj a szíved utánuk?
– Nem, sőt, nagyon örülök, ha minél többen élvezhetik a képeimet. Mindről van fényképem is, szóval nem „vesznek el”…
– Hogy telnek a napjaid? A festésen kívül más hobbyd is van? A lányaid, Paola és Michela nem folytatják, amit elkezdtél?
– Nem, a lányok nem festenek. Nekem viszont a festészet minden szabad percem leköti. Ebben Carla mindig támogatott. Ha marad egy kis idő, azt a számítógép előtt, internetezéssel töltöm, vagy a két fiú unokámmal.
– Nemrég jöttél meg Chicago-ból, ahol szintén egy olasz étterem látott vendégül, s miközben egy sarokban festegettél, a helyi tv is meginterjúvolt. Honnan az ötlet, hogy így ismertesd meg a világban a képeidet és a vászon-freskó technikáját? Ha Magyarországra hívna meg valaki, szívesen elmennél?
– Vissza kell menjek kicsit az időben, hogy elmeséljem ezt neked. Egy nap megjelent a műhelyemben egy olasz származású, Venezuelába emigrált férfi. Azt mondta, épp most építtetett egy kastélyt, és szeretné megnézni a képeimet. Hány freskóm van készen? Megmutattam neki a kb. 30 kész képet, mire közölte, hogy mindet megveszi. Csak lestem. Megbeszéltünk mindent, és eljuttattam hozzá a képeket.
Két évre rá újra megjelent a kastélytulajdonos, hogy elkészült a kastélyának egy újabb szárnya, és szeretné, ha a folyosókon lévő fülkékbe az én freskóim kerülnének. Mivel itt méretre kellett dolgozni, féltem, hogy ha esetleg elszámolnak valamit, nem lesznek jók a freskók, és a helyszínt is jó lett volna látni, a témaválasztás miatt. Mindezt elmondtam a férfinek is, aki nem sokat habozott, s meghívott magához Venezuelába, ahol 40 napot töltöttem Mucuchies-ben. Innen indult az ötlet, hogy máshová is mehetnék akár.

Ebben is az internet segített. Elkészítettem egy projektet. Évekkel ezelőtt, több tucatnyi díjjal és interjúval a tarsolyomban már gondoltam arra, hogy sok ember szeretne látni egy-egy művészt alkotás közben, s engem sem zavar, ha munka közben néznek. Így aztán több országban működő olasz éttermeknek küldtem el a bemutatkozó levelem, hozzátéve, hogy szívesen festek a helyszínen.

http://chicago.cbslocal.com/video/9129533-river-north-restaurant-serves-up-fresh-mix-of-italian-food-and-art/#.UfGrIwHu-_c.facebook ;

http://chicago.cbslocal.com/video/9129552-fresco-painter-showcases-talent-for-river-north-diners/#.UfGsPdjIpk4.facebook ;
http://chicago.cbslocal.com/video/9129618-famous-fresco-artist-paints-for-diners-at-quartino/#.UfGuT13nz_Q.facebook ;
http://chicago.cbslocal.com/video/9129629-at-quartino-food-and-art-go-hand-in-hand/#.UfGtEedYUsQ.facebook ;
Sokan meghívtak már, és igen, szívesen elmennék Magyarországra is. Budapest nagyon szép, és szerintem Szentendre is tetszene nekem. Hallottam, hogy ott is sok művész él.
– Akit érdekel a munkásságod, vagy vásárolni szeretne tőled, hol tudja megtekinteni a freskóidat?
– Elég beütni a Google-ba a nevem, vagy meglátogatni a honlapomat: www.gigarte.com/affreschi. Aki vásárolni szeretne, rajtad keresztül is elérhet!
– Köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok, Tristano!
– Igazi öröm volt veled dolgozni, neked is sok sikert a Magyarországon már megjelent regényedhez, Anikó!
– Úgy legyen! 

 

Király – Acampora Anikó