Paul Almásy fotóiból rendezett kiállítást a Mai Manó Ház

A világhírű franciaországi magyar fotóriporter, Almásy Pál fél évszázados munkásságának képeiből válogat A képírás mestere: Paul Almásy címmel a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház keddtől látható kiállítása.

Öt világkörüli út, 1,25 millió kilométer repülőgépen, 325 ezer negatív, 1637 riport. Az 1906-ban született magyar származású fotóriporter, Paul Almásy életműve kiemelkedő helyet foglal el a magyar és a francia fotótörténetben. Fotóriporterként szinte a világ összes országát bejárta, szakmai magatartását a politika, a humanizmus és a társadalmi kérdések iránti érdeklődése határozta meg – idézik fel a fotográfus pályáját a Mai Manó Ház által az MTI-hez kedden eljuttatott közleményben, amely szerint a budapesti kiállításon a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum Paul Almásy-gyűjteményének egy részét láthatja a közönség.

Paul Almásy újságíróként kezdte pályáját az 1930-as években, fényképezni egyik kiküldetése során a véletlennek köszönhetően kezdett. 1936-ban két figyelemre méltó riportot is készített, az egyiket a németországi téli olimpia edzőtáborában, a másikat a Szaharáról, amelyen elsőként Almásy kelt át fotóriporterként. Paul Almásy riporteri látásmódja azonnal megragadta a szerkesztők figyelmét, riportjaihoz a képeket és a szöveget is saját maga készítette. 1935 és 1985 között öt alkalommal járta be a világot, számtalan riportanyagot készített a fejlődő országokban, Afrikától Délkelet-Ázsián át Latin-Amerikáig.

Paul Almásy a humanista fotográfia szemléletében alkotott, kiemelt témái közé tartozott a gyermekek és a nők taníttatása, valamint az oktatásba vetett hit. Életműve a 2. világháborút közvetlenül megelőző, majd azt követő világ politikai, gazdasági, szociális és kulturális történelmének lenyomatává vált.
Fotóriportjaival a különböző földrészek számos problémájára hívta fel a figyelmet: az afrikai országokban a nők helyzetére és a faji megkülönböztetésre, Brazíliában az éhező gyerekek nehéz sorsára, míg a Távol-Keleten a drogproblémákra. 1952-től kezdve több nemzetközi szervezet (UNESCO, UNICEF, WHO, FAO) hivatalos munkatársaként dolgozott.

Paul Almásy nem művészként, hanem olyan újságíróként tekintett magára, aki kétféle nyelven fejezi ki magát, a képet és a szöveget kétféle írásmódként értelmezte. A fotográfiát a kommunikáció eszközének tekintette, az esztétikai szempontokat a képek valóságtartalmával szemben másodlagosnak tartotta. „Soha nem szép, hanem jó fotókat akartam készíteni. A fotóművész számára az esztétikai minőség számít, a riporter számára a szemantikai minőség” – idézi a fotográfust a közlemény.

A Barta Edit által rendezett Almásy-kiállítás június 6-ig látható a járványügyi korlátozások részleges feloldása után kedden újranyílt Mai Manó Házban.

MTI
fotó: Mónus Márton / MTI