Hurrá, fesztiválozunk!

Ha nyár, akkor meleg, és fesztiválok. És fesztiválozni márpedig kell. Mikor ott áll az ember a 40 fok melegben a tűző napon, és az egyetlen árnyékot adó hely megtelik, azért átgondolod a dolgot. De aztán megszólal a zene, és mindent elfelejtesz. Csak a zene van.

FEZEN Fesztivál

A FEZEN Fesztiválon és már a 20. Sziget első napján is új értelmet nyert a számomra a 48 órás dezodor, aminek a létjogosultságát eddig nem nagyon értettem, és estére az életemet adtam volna egy jó kis viharért. Többször is megfordult a fejemben, hogy kiöregedtem én már ebből, de aztán körülnéztem: a két évestől a nyolcvankét évesig mindenki kint volt: hát pont én ne bírnám? Bírtam, sőt, élveztem. Igaz, másnap a ruháimról azt gondoltam, inkább el kéne őket égetni, kimosni aligha érdemes, az arcom le van égve, a lábam járásra nem használható, karszalagok mentén barnult a kezem, és nem aludtam négy napja. És ez így van jól. Vigyorgok, mint a telihold, kipihenem magam, és kimegyek megint.

A FEZEN kinőtte Fehérvárt, jönnek mindenhonnan, mint az EFOTT-ra, VOLT-ra, Sound-ra. Belépéskor érdekes meglepetés ér: kitiltva a készpénz, feltölthetsz egy FEZEN plasztik kártyát, és azt tudod használni. Nem mondanám, hogy elbűvölt a sorban állás, de az valahol megnyugtató, hogy sem engem, sem a külföldit nem vágják át az árakkal, a visszaéléseket nagyjából kizárták.

Komoly motozás van, biztos kell is, szerencsére nem vittünk fegyvert, piát, be is mehettünk.

A zene az alternatív és a rock kategóriában tombol, magyar előadókkal. Ez aztán a közönséget is meghatározza: a Vad Fruttik, Alvin és a Mókusok, Magashegyi Undergrund, Copy Con, Edda, Pokolgép, Ossian, Depresszió, Eleven Hold, Kiscsillag, Gangsta, stb, de teret kapott kicsit a jazz is Harcsa Veronikával és Ferenczi Györggyel.

Utálom, ha valaki, aki sosem járt kint egyetlen fesztiválon sem és kinyilatkozik, hogyaszondja: „Azok ott mind drogos, részeg fiatalok, nem szabad oda kimenni, ellopják a pénzed, megvernek, hú, fertő…” Egyszer szeretném őket kiterelni, hátha összefutnak az ügyvédjükkel, a szomszéd nénivel, aki ott csápol, vagy a főnökkel a szomszéd irodából. Mert mindenki kint van, aki egy kis adrenalint szeretne a zenétől, és el szeretne szakadni a mindennapoktól.

A fesztivál kicsi, hangulatos, és az jellemzi, ami minden ilyen helyet: mindenki mosolyog a másikra, kicipelik a kissé bódultakat középről, utat adnak, ha kérsz, nem mondom, hogy egy Woodstock, de nincsen semmi baj. Ha lenne, akkor meg ott vannak a diszkrét, de szigorú biztonsági őrök, de többnyire teendő nélkül.

20. Sziget Fesztivál

A 20. Sziget Fesztiválra a fanatikusok már a mínusz 2. napon kimentek. A Magyar Dal Napja volt, gondoltam is, hogy leszünk vagy kétszázan, ordítjuk a Sárga rózsát és szépen elmegyünk haza. Tévedtem, kifejezett tömeg volt már szombaton délben, persze költöztek be a heti jeggyel érkezők, cipelték a sátrakat, mindenféle nyelvet hallhattunk a bejáratnál. Aztán pedig odajöttek és kicsit ők is tomboltak a retro zenékre, vagy a mai magyar előadók dalaira.

Már meg sem lepődtem a Sziget plasztik kártyán, PayPass-al lehet még fizetni, de az kevés embernek van, pedig egyszerű, csak odaérinted, kapod a hideg sört vagy üdítőt és mehetsz is. Az azért komoly sérelem, hogy nem lehet másfél literes vizet kapni, a fél liter a maximum, üvegben legalábbis, vedd meg fél óránként, már ha ki tudod fizetni… A Sziget sosem volt olcsó, most sem az ugyanis…

A Magyar Dal Napján Novák Péter konferált rövidnaciban, térdzokniban és zakóban, ahogy tőle ez teljesen természetes, és profin, ahogy szintén természetes. Túl azon, hogy több mint nyolcvan fellépő elénekelt 150 magyar dalt, arra is maradt idő, hogy kiosszák a VoltFolio díjait, hogy bemondják, hogy lett közben egy újabb aranyunk Londonban, hogy emlékezzenek egy-egy dallal a más nem élő szerzőkre, előadókra.

Volt Smilie, Zalatnai, PaDöDö, Caramel, Ruzsa Magdi, Presser, a legnagyobb magyar gitárosok és jazz zenészek, Charlie, Punnany Massif, Balázs Fecó, Geszti, Gangsta, Ladánybene, Beatrice, Bródy, mindenki, aki számított, vagy számít a magyar könnyűzenében.

Több ezren tomboltak, a legjobb az volt, hogy mindenki tudja ezeket a dalokat, az is volt a cél, minden zenekar és előadó a legnépszerűbb slágerét hozta, amit elkapcsol az ember, ha megszólal a rádióban, de ezrekkel együtt üvölteni fantasztikus érzés. Kettőtől nyolcvankettőig. Voltak kint nénik, bácsik, bébik, anyukák, öltönyösök, rockerek, alternatívok, tinik, a közönségben is megtalálható volt mindenki. Kevés hely van manapság, ahol jó magyarnak lenni, ott kint vasárnap a tömegben nagyon jó volt.

De a Sziget még most indul csak be, jönnek a nagyok, meg a réteg – zene, a tömeg, a por és a sár, a hőség és az ugrálás és tombolás. Úgyhogy most kialszom magam, kenegetem az arcom, rendbe hozom a lábam, és megyek vissza. Mert fesztiválozni jó, és mert csak a zene van…

Borsos-Kőszegi Erika
weboldal