Könyvajánló – Jeffrey Archer: Aki mer…

Nos, Archer gondolt egy nagyot, és a Clifton-krónikák egyik szereplőjét kiemelte, és elkezdett egy sorozatot álmodni köré. Nekünk, olvasóknak meg az a szerencsénk, hogy ez az idősödő angol úr jókat szokott álmodni nekünk.
A főhős William Warwick, aki nyolcéves kora óta nyomozó szeretne lenni. Ennek a köztiszteletben álló ügyvéd apuka nem annyira örül, és eleinte bízik benne, hogy fiánál ez a vágy csak ifjúkori ábránd, és később ő is az általa vállalt hivatást választja. Azzal még nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy ez a feltevése az apukának nem jön be. A fiú mindent megtesz azért, hogy a Scottland Yard kötelékét erősítse. Hamarosan be is kerül a rendőrséghez. Egy ártatlannak tűnő intézkedés tragikus fordulatot vesz, emiatt az ifjú William elveszíti a társát és egyben az első mesterét a hivatásában. Az esetet követő vizsgálat közben a fiatal rendőr véletlenül tanúja lesz annak, ahogy egy régóta folyó nyomozás során megkerül egy igen értékes műkincs… amiről azonban a fiú azt mondja, hogy csupán hamisítvány. Mivel igaznak bizonyul a kijelentése, így egyik pillanatról a másikra a Yard műkincsvédelmi osztályára kerül, ahol azonnal több eset felderítésével is megbízzák. A legnagyobb falat ezek között egy ellopott Rembrandt-kép ügye.
Mindeközben betekintést nyerünk a fiatalember mindennapjaiba is. Ahogy kezdi felépíteni az életét, ahogy megismerkedik egy lánnyal, aki elrabolja a szívét a természetességével, a bájával, a tisztaságával…
És itt jön az, aminek Archer a mestere! Olyan magától értetődően szövi a történet szálait, hogy hamarosan ismét eléri, hogy a szereplők valós alakokká váljanak, a kalandjaik pedig elkísérjenek minket egész nap, hogy olykor eszünkbe jusson, most éppen mit csinálhatnak.
Az egyetlen dolog, ami eleinte kicsit zavaró volt számomra, az a korhű hangulat leírása volt. Valamiért néhány évtizeddel a cselekmény előtt jártam korban. Valahogy nem éreztem eléggé mainak, illetve ’80-as évekbelinek a hangulatot. Később a helyére került az a szegmens is. Talán a modorosság viccelte meg az elmémet az első néhány fejezetnél.
De maga a történet annyira jól van elővezetve, hogy igazából az foglalkoztatott inkább, hogy mikor jutunk már el a tárgyalótermi részhez, merthogy az is van, és azokat én speciel nagyon szeretem. Archer természetesen nem okozott csalódást. Ahogy azzal sem, ahogy egymásba fűzte a szálakat, és megismertük William szíve választottjának, Bethnek a titkát, miközben az ellopott Rembrandt-kép nyomozása is végig a figyelem középpontjában volt.
Erős első rész, várom a folytatást, remélve, hogy a színvonal nem csökken, főleg, mert Archerre az ilyesmi nem jellemző.
A kötetért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Tóth Bálint Péter
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2020
Terjedelem: 331 oldal

Kapcsolódó tartalom

Könyvajánló – Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton

Tetszett. Ebben valószínűleg némi szerepe van a nosztalgiafaktornak is, merthogy amikor a történet játszódik, már én is játszódtam. Igaz, a zánkai nyaralás nem volt része…

Könyvajánló: Donato Carrisi: Marcus trilógia

A lelkek ítélőszéke – Marcus 1.A sötétség vadásza – Marcus 2.Az árnyak mester – Marcus 3. Nem a klasszikus értelemben vett trilógia ez a három…

Könyvajánló – Anders de la Motte: Pokoli tél

Oké, az előző két kötetét nem olvastam (még) a szerzőnek. De ajánlották nekem, hogy olvassak tőle. Gondoltam, miért ne. Aki ajánlotta, nem egy könyvön van…

Chris Carter: Kivégzés (Robert Hunter 2.)

Akartam még egy részt a sorozatból, hogy aztán kicsit más is jöjjön, majd folytassam újra. Nem mondom, hogy függővé váltam, de… de na! Carter megismételte…