Könyvajánló – St. Aubyn: Patrick Melrose 1. – Nincs baj – Baj van – Van remény

A film Magyarországon beelőzte St. Aubyn könyvét, és tarolt. A mini sorozatot pszichológusok és kritikusok elemezték, berobbant a köztudatba, talán először valóban nyíltan beszélve a gyermekeket ért szexuális abúzus felnőttkori hatásairól. És végre megjelent a könyv.

Bevallom, a Transpotting volt az utolsó film, amelyet addikciós témában hajlandó voltam megnézni. Istenítheti bárki: nem jelentett a számomra sem meghatározó élményt, sem többletet a függőség megértéséhez. Aztán jött Patrick Melrose, meg persze a zseniális Benedick Cumberbatch, a remek rendezés, a kiváló operatőri munka.
De a könyv mindig más. Élesebben, még szürreálisabban mutatja meg a normalitás és az őrület közötti vékony határvonalat, amelyen Patrick kemény drogokkal egyensúlyoz. Sokszor nem tudjuk, melyik világ az, ami valós, melyiket adja a heroin, és melyiket azok az emlékek, amelyek józanon és belőve is bombaként robbannak be a tudatába.
A történet nem nyílt, az emlékek sejtelmesen borzasztóak, de ettől az írói megközelítéstől még naturálisabbá válik a valóság: a gyereket teljes mértékben a dekadens, mérhetetlenül kegyetlen apa úgy teszi ki rendszeres abúzusnak, hogy anyja az alkohol mámorán át is tudja, mi történik a fiával. Fertő, hanyatló arisztokrácia, mérhetetlen erkölcsi nihil, partik, alkohol, és benne bolyong valahol egy kisfiú, akinek szuicid gondolatai majdnem a tettekig jutnak, mert az életében érte felelősséget vállalni köteles felnőtteknek más dolguk van. Kicsit tönkre tesznek másokat, kicsit partiznak, kicsit félrelépnek, és közben a gyerek bolyong szobáról szobára, és menekül. Nincs segítség, nincs senki.
A jelenbe vissza-visszatérve már csak a heroin marad, a rémálmok ellen, az emlék-betörések ellen, egy nem normális élet egy nem normális gyermekkor után.
Patrick kitörési kísérletei olyan élesen meg tudják mutatni a függőség sajátosságait, hogy akinek lettek volna kétségei afelől, hogy képtelenség ekkora traumát hordozva tudatmódosító nélkül egy normális élet felé menni, az mostanra hinni kezdi, hogy az addikció itt az egyetlen menekülés. Nem volt még ennyire szánandó és szimpatikus függő egyetlen regény szereplő sem, mint Patrick Melrose.
Ettől aztán érezzük is, hogy nem lehet ennek jó vége decens feleséggel, bájos gyerekekkel, kertvárosi ház-kutya kombóval. Végig ott lebeg, hogy innen nagyon hiányzik valami feloldozás. Patrick cinizmussal old, azzal él túl, visszavág, mert gyerekkorában kicsi volt, csenevész, és nem védekezhetett. Felnőtten a védekezés ennek a világnak a teljes elutasítása. De sajnos nincs másik világ. A normalitás idegen, ideig-óráig tartható, aztán jön a könnyebb út, csak meg kell inni, be kell lőni, fel kell szippantani.
És mire rájön, hogy az emlék-betörések még a jó tripben is ott ólálkodnak, addigra normálisra tervezett élete darabokra hullik. Másként, de ő is családot tesz tönkre, és az ő fiai is egy vadat látnak, egy állatot, aki néha szelíd, néha pedig a rémtörténetek félelmetes farkasa.
Az olvasó Patricknak drukkol, mint valami gyerekkori mesében, hogy legyőzhesse a sárkányt. És néha úgy is tűnik, hogy van remény. Aztán úgy, hogy nincs remény. Hogy baj van, baj volt, és lesz is.
A könyv nem könnyű esti mese. Traumatikus, szürreális élmény. St. Aubin sajátélményből készült regénye zseniális. Alig várjuk a folytatást.

Edward St. Aubyn
Jelenkor Kiadó, 2018
519 oldal
Kötés: keménytábla, védőborító
ISBN: 9789636767112