Könyvajánló – Dan Wells: Már nincs vesztenivalód

Ez a nap is elérkezett – jelen írás tárgya a John Cleaver-sorozat utolsó kötete. Hat regényen át élvezhettük ezt a jól megkomponált történetet, ami Dan Wells nem kicsit beteg elméjéből pattant ki, szökött szárba, és fertőzte meg (jó értelemben) az olvasókat.

John, aki újra egy halottasházban munkálkodhat, minden erejével küzd, hogy leszámoljon minden Sorvadttal, aki még a világban maradt. Ebben az epizódban a szerző arra is vállalkozott, hogy kicsit elmagyarázza a Sorvadtak ‘létrejöttét’, illetve céljaikat.
A Cleaver srác ezúttal három démoni teremténnyel is összeakasztja a nem létező bajszát, Wells pedig úgy gondolhatta, ha már egyszer itt a vége, akkor ne sajnáljuk a muníciót. A halálesetek még brutálabbak, az akció még dúsabb, mi pedig szinte szusszanás nélkül faljuk a sorokat, mert aki idáig kitartott John mellett, az már (hogy stílszerű legyek) az utolsó útjára is elkíséri.
Irigylem Wells fantáziáját, illetve, hogy nem esett abba a hibába, hogy könyvmonstrumokká duzzassza az egyes részeket, mert így végig izgalmas, feszes, mégis változatos és színes lett a végeredmény. Egyértelműen filmvászonra kívánkozik mind a hat rész, mert eleve olyan a stílus, hogy önkéntelenül is látjuk magunk előtt a cselekményt. John belső vívódásait pedig egy jó színész át tudná adni, tehát nem kéne egy tök más történetet kerekíteni belőle.
Ebben a végső epizódban nincs Brooke, nincs csapatjáték, mint a negyedig részben, de van rengeteg vér, és olyan Sorvadt, aki által képet kaphatunk arról, hogy hogy ha valaki tízezer éve él, az bizony nem feltétlenül boldog vagy elégedett, ám rettentő fáradt és fásult lehet. Sőt, hogy amit gonoszságnak vélünk, az sem feltétlenül az, ha figyelembe vesszük az okokat és okozatokat. Persze ez a regény sem egy moralizáló dráma, de azért a felszín alatt van gondolat is.
Az utolsó oldalak, a megoldás azt hiszem sikerült olyan meglepőre, hogy sokan csak néztünk ki a fejünkből, hogy most mi van?! Aztán alszunk rá egyet, és máris azt mondjuk, igen, ez így frappáns, ez így emberi, ez valahogy mégiscsak egy méltó befejezése ennek a nagyszerűen sikerült sorozatnak, ahol bizony minden kötet jó volt, minden kötet adott valami újat, miközben megkaptuk azt is, ami miatt anno elkezdtük olvasni egyáltalán.
A borító szerintem az eddigi legjobb. Egyszerű, hatásos, és szépen illeszthető a történethez.
A kötetért és a sorozat magyar nyelvű megjelentetéséért köszönet a Fumax kiadónak.

Dobos Attila

Fordította: Rusznyák Csaba
Kiadó: Fumax
Megjelenés éve: 2017
Terjedelem: 244 oldal

Kapcsolódó tartalom

Könyvajánló – Andy Weir: Artemis

Ha ez lenne Andy Weir első regénye… Jazz Bashara egy igazán belevaló, nagydumás és eszes bűnöző, aki a Holdon él. Artemis lakója, az égitest egyetlen…

Könyvajánló – Victor LaValle:Fekete Tom balladája

A Fekete Tom balladáját pontosan az teszi erős szöveggé, ami Peter Clines 14-ét – szerintem- kicsit gyengévé. A terjedelem. A 14 sokáig csak mesél, miközben…

Könyvajánló – Chuck Wendig: Halálmadarak

Miriam Black története folytatódik – nagy örömömre, hiszen az első rész nagyon ütős volt, a szó mindenféle értelmében.

Könyvajánló: Dan Wells: Csak a holttesteden át

John Wayne Cleaver ötödször. A regény két jól elkülönülő részre osztható, az első fele egy jó kis ’road movie’, a második a prédakereséses, majd elpusztításos…