Vannak nem egyszerű történetek, amik vagy bejönnek, vagy nem. Vagy megérintenek, vagy nem. Vagy elgondolkodtatnak, vagy nem. A Patrick Melrose nem egyszerű történet. És őszintén megvallva, gőzöm sincs, hogy bejött-e vagy sem.
Hősünk (antihősünk?) ebben a második kötetben már gyakorló apaként éli mindennapjait, miközben az olvasó képtelen feledni az ide vezető utat, amit az első kötet lapjain ismerhettünk meg.
Patrick elszánt abban, hogy a gyermekei boldogok legyenek. Az anyagi háttérrel nincs is baj, de a hozott anyag az apában bizony folyamatosan ott van. Nem is csoda. Azt a traumákkal terhelt ifjúságot nem lehet feledni. Kapunk egy adag kifacsart humort, ami oldani hivatott a múltsúlyt, de ezeken a poénokon nem lehet szívből, felszabadultan röhögni.
Oké, kellenek az ilyen könyvek, de attól még megfekszi a gyomrot. Akartam, hogy beszippantson – de valahogy mindig kikandikáltam belőle. Valószínűleg annak is köszönhetően, hogy olykor szándékosnak éreztem, hogy el akar idegeníteni a könyv világától az író. Mintha csak óvni akart volna attól, hogy túl mélyre merüljek Patrick életébe. Azt hiszem, hogy a prózája is sok volt olykor. Közben persze tudom, hogy ez a stílus írói szándék volt. Nem tudtam belehelyezkedni az ötéves gyerkőc számomra kissé túltolt, túl okos gondolataiba sem. Itt már nem az írói szándék volt az ok. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a kissrác ennyire nem lehet még tisztában a világgal. Jobban örültem volna, ha tárgyilagosabb az elbeszélői hang, megspékelve Patrick belső monológjaival.
Ettől függetlenül átjön a küzdelem, amit hősünk folytat önmagával, a világgal azért, hogy egy normálisnak nevezhető hétköznapi életet éljen, és teremtsen stabil hátteret a családjának, miközben halott apja szellemét is igyekszik feledni.
A tragédia itt is jelen van, ám ezúttal teljesen máshol van a hangsúly. Az anyja elmúlását kénytelen végigasszisztálni.
Az utolsó felvonás azonban minden kétséget kizáróan értéket képvisel. Szép konklúziója egy olyan életnek, amit megélni kevesen vágynának teljes valójában. Érződik a szerző bölcsessége, ahogy idővel és kellő rálátással összegez és értékel.
Nehéz könyv, olykor nehéz szöveg, de mindenképpen maradandó élmény lesz annak, aki elolvassa, aki végigköveti Patrick történetét.
A kötetért köszönet a Jelenkor Kiadónak.
Dobos Attila
Fordította: Csonka Ágnes
Kiadó: Jelenkor
Megjelenés éve: 2018
Terjedelem: 494 oldal
Related Posts
Térei Káli holtak című könyve valójában egy színházregény, főhőse pedig egy fiatal színész, aki bolyong tragédiák, belső titkok, súlyos, áthatolhatatlan színházi falak között. Ahogy a…
A film Magyarországon beelőzte St. Aubyn könyvét, és tarolt. A mini sorozatot pszichológusok és kritikusok elemezték, berobbant a köztudatba, talán először valóban nyíltan beszélve a…
„Miért nem fogtam fel, hogy valami nincs rendjén – rohadtul nincs rendjén –, amikor megéreztem a matrac süppedését a súlya alatt.” Van kiút a bántalmazás…
Ha bevallja, ha nem, mindenki az örök szerelmet keresi. Megkockáztatom, hogy a férfiak is, nem csak a nők. Nem feltétlenül azt a folyamatosan perzselő, szívdobogtatót,…