Cseh Tamás lenézett ránk – Vodku Fiai a Trip Hajón

Cseh Tamás dalainak emlékével meglehetősen kritikus vagyok. Szerettem is, szerveztem koncertjeit a 2000-es évek elején, aludt a galériámon, váltottunk világot. Aztán mostanában, hogy már kilenc éve hiányzik, elkezdtem emlékkoncertekre járni. Meg kell mondjam, pocsék volt az összes. Cseh Tamást csak Cseh Tamás tud énekelni. Aztán szembe jött a Vodku Fiai.

A Trip Hajón lépett fel a Vodku Fiai. Tíz éve játsszák Cseh Tamás dalait, és ha becsuktam a szemem, visszarepültem abba az időbe, amikor tőle hallottam a dalokat. Emelt a koncerten a környezet, a Trip Hajóról estére látszott Tamás csodálatos Budapestje. Mindaddig, míg le nem szakadt az ég. Az élményt viszont utána is megkaptuk, mert  a zenekar levonult a színházterembe, összeszerelte, amit össze kellett, és a végig velük éneklő közönség hatalmas élményt kapott. El is gondolkodtam azon, melyik bolygón életem én eddig, hogy nem hallottam még őket?

Bata István és csapata úgy zseniális, ahogy van. Nincs manír. Nincs merész átkonstruálása a daloknak. Szívvel-lélekkel éneklés van, teljes erőből, torokból: ha kell, viccesen, ha kell, ironikusan megtöltve a dalok közti időt. És egyszer csak még Kárász Eszter is megjelent, aki egészen különleges ízt adott mindebbe a maga csodálatos egyéniségével és hangjával.

Méltathatnám még ezt a koncertet, Több értelme van azt mondani, aki Tamás dalait szerette, menjen el egyre. Édes-bús nosztalgia, tiszta hangok, remek zenészek, remek emberek fogják várni.

Köszönöm az élményt.