Ma jelenik meg Leitner Olga: Púder nélkül című könyve!

Leitner Olga nem ismeretlen már az olvasók előtt: harmadik könyve jelenik meg ma. Az elsőben, a Bakker, anya lettem címűben a gyereknevelésről ír, és szedi le a keresztvizet a Magyar Anyákról. A második könyv a férfiaknak fricska, tavaly ilyenkor jelent meg a Bakkker, azok a csodálatos férfiak! című. És mi, nők sem kerülhettük el a sorunkat: mától kapható a Púder nélkül című könyv az Athenaeum Kiadó gondozásában, ami a nőket veszi górcső alá.

Mivel én írtam az ajánlóját, bátran mondhatom, hogy a könyv nem csak vicces és kifejezetten szórakoztató, hanem választ ad sok olyan kérdésre, amely időről időre felmerül bennünk, nőkben, akik – mint tudjuk – folyamatos bizonytalanságban éljük az életünket. Jól csinálom? Jól nézek ki? Szerethető vagyok? Jól nevelem a gyerekemet? Egy sor olyan kérdés, amelyet nap, mint nap felteszünk magunknak, és amelyre jó olvasni egy vérbeli nő, anya lehetséges válaszait.
Olvassátok szeretettel!

Részletek a könyvből:
Így is, úgy is tökéletes vagyok

Szeretem magamban a nőiesség minden részletét, akár a kinézetemről akár a természetemről legyen szó. Sokan sokfélék vagyunk. Én magamat egy talpraesett, a jég hátán is megélő, „már csak azért is”- típusnak tartom. Ha éppen szőrös a lábam és azt mondom, ma tuti nőt faragok magamból, de a nap folyamán elfáradok, és szőrösen zuhanok ágyba, akkor is imádom, hogy nő vagyok. Ha eljutok odáig, hogy puccba vágjam magamat, mert szeretnék sikeres lenni a férfiak körében, akkor azért örülök, hogy nőként ezt megtehetem. Nő vagyok. Sőt, ha a nők figyelmét is sikerül felhívni magamra, na, az az igazi győzelem. Szeretem, hogy érzékeny vagyok, hogy egy reklámon is elsírom magam, és nem szégyellem cseppet sem, ha káromkodva leüvöltök valakit, mert valamin felcsesztem az agyamat. De, ami igazán tuti a nőiességben és a sorsban, az, hogy anya lehetek. Egy dolgot utálok abban, hogy nőként pottyantam a világra. Mikor elmegyek itthonról, elégedetten körülnézek: tuti, minden a helyén, rend, kaja, szuper… És amikor hazaérek… Ki volt az az állat, aki feltalálta a családi rend felrobbantó bombát? Valaki elárulná? Szerintem egy manó csinálja. Egy rendbomlasztó bombával a hóna alatt betoppan a lakásba és jól időzít. A bombának pont azelőtt kell robbannia, mielőtt hazaérünk. Másképp fel nem fogom, hogyan lehet akkora kuplerájt csinálni.

Néha helyet cserélnék a pasikkal!

Azért szeretek nőként élni, mert sokat beszélhetek, akár felesleges dolgokról is, csak azért, mert beszélni szeretnék. Mert szerethetek, érezhetek, sírhatok, nevethetek, élhetek. Alapvetően nem szokott problémám lenni azzal, hogy nőnek születtem. Bár néha azért erre is volt példa. Legutóbb, amikor reggel a kislányomat leadtam a bölcsiben, kilépve az épületből összefutottam egy úriembernek nem mondható egyeddel, aki a kutyáját sétáltatta. Jeleztem felé, hogy az ebecskéje éppen a suli kerítése mellé végezte a dolgát, nem szedné-e össze utána a piszkot. Természetesen még neki állt feljebb. Hiába szóltam rá, hogy egy suli mellett van, amivel szemben egy óvoda és egy bölcsőde is áll… És mi lesz, ha a kisgyerekek mondjuk játéknak vélik a kutyaterméket? Természetesen nem szedte össze, háborgott, és egyébként is foglalkozzak a saját dolgommal… Na, ekkor szerettem volna kigyúrt pasi lenni, aki megtanítja a jó modort ennek a …! Bár azzal is megelégedtem volna, ha mondjuk, éppen akkor jár arra egy hasonló kaliberű figura. Szóval akkor szerettem volna férfivá válni, amikor az élet úgy hozta, hogy kiszolgáltatott, védtelen voltam egy-egy helyzetben.

Borsos-Kőszegi Erika
főszerkesztő

Kiadó: Athemaeum
Tervezett ár: 3490 Ft
Tervezett oldalszám: 256