Állva és sírva tapsoltak a Nemzetiben

Utoljára másfél éve történt ilyen. Akkor Az ember tragédiáját és az igazgatót ért támadásokra reagált hasonlóan a közönség, majd tegnap este állva tapsolt és könnyezett az egész színház, a zsöllye, a karzat, a páholyok,könnyeztek a színészek, és könnyezett Alföldi is.

Alföldi Róbert Jászai-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett színész, rendező. 2008. július 1-től a Nemzeti Színház főigazgatója. Az általa alakított szerepeket, a rendezett darabokat, és a számára adott elismeréseket lehetetlen lenne felsorolni. Egy biztos: egyedi, merész stílusa miatt egyszerre istenítik és átkozzák.

Nem őt választották

A kormány, és lehet, hogy a politikusok úgy általában sem értik, hogy attól, hogy valamit megtehetnek, még nem muszáj megtenniük. Nem kell tönkretenni értékeket egy másikért. Azt sem sikerült felfogniuk, hogy az a több mint százezer ember aki a Nemzetibe jár, nem egy homogén massza, hanem – ahogy a Nemzeti vendégkönyvéből is kiolvasható- akadnak köztük bőven jobboldaliak is, akik tegnap szintén nem a kormánynak tapsoltak állva, könnyezve, hanem Alföldi Róbert színházának.

Ördög és isten

Alföldi gyakori kritikát kapott, sokszor nemzetietlennek és túlságosan Budapest központúnak mondták az általa vezetett intézményt. A Nemzetiben ugyanakkor állva tapsoltak a nézők Az ember tragédiája előadásán, miközben a kritikusok fanyalogtak. A Nemzeti telt házas, a darabok valami egészen új és merész, de bámulatos köntösbe bújtak, a nézők imádták. A kritikusok fanyalogtak.

Alföldi, az ember

Rendezőként már minden műfajban kipróbálta magát: rendezett musicalt az Operettszínházban, operettet Szegeden, operát (Szeged, Miskolc és Budapest), bábjátékot a Budapest Bábszínházban, ír táncshow-t a Tháliában, divatbemutatót és videoklipet is. Hobbija a festészet, első önálló kiállítása 1999-ben nyílt. Festményei olyan kelendőnek bizonyultak, hogy egészen 2005-ig minden évben egyéni kiállításon mutatta be azokat.

Köszönet és a tanulság

Alföldi Róbert négy évet adott a Nemzeti Színháznak magából, egyéniségéből, tudásából. Mindezért nem csak a nézői taps, az elismerések, hanem köszönet is illeti. A jelenlegi helyzet tanulságát pedig  – nem ennek kapcsán  – egy amerikai közgazdász fogalmazta meg:„Gyűlölöm a spenótot. És örülök, hogy gyűlölöm, mert ha szeretném, akkor megenném, pedig hogy gyűlölöm.”  – Clarence Seward Darrow

Borsos – Kőszegi Erika