ANYA-LÍZIS 13.: Arról, hogy hány gyerek az ideális?

Íme a sorozat következő része. Kocsis Noémi író, újságíró, és nem mellesleg – anya és feleség. Vicces történetei párkapcsolatról, gyereknevelésről rendszeresen olvashatóak nálunk.

Hát, eljött végre a várva-várt, ihletett pillanat. Ott fekszel a háromágyas kórteremben, fejednél a kisasztalon dobozos narancslé és sebkenőcs, lábadnál az ágyon tejtől lucskos textilpelus és telibőgött zsebkendők, karodban édesdeden szundikáló kisded, körülötted mosolygó rokonok.
Rokon 1.: – Istenem, de édes ez a kölök, hát megzabálom, üntyü…rüpüntyürü, kicsi csillaga keresztmamának, te! Hallod, ez a gyerek annyira gyönyörű, hogy sürgősen kell még gyártani pár ilyet! Legalább még kettőt!
Te: – Wuááááááááááááááááááá….
Rokon 1. – Na. Baj van?
Te: – Áh. Csak a gátsebem, mindjárt megdöglök.
Rokon 1. : – Ja, angyalom, ez ezzel jár. Hna, semmi gond, stramm leány vagy te, pikk-pakk összekapod magadat, aztán jöhet a következő kislurkó, szakmányban. Hát nézzenek oda, meg kell zabálni, micsoda üntyürüpüntyürüédibédibaba, hát kije vagy te keresztmamának? Na kije?
Te: (magadban mormogva meghatározod, hogy na kije.)
Következő jelenet, pár év múlva. Ott fekszel a kétágyas kórteremben, fejednél empéháromlejátszó és egy megkezdett, XS-es bébiméretű krokodilmintás pulcsi a legifjabb jövevénynek, kötőtűkkel. Lábadnál bundabugyi és egy lepedő alá dugott InStyle magazin. Karodban édesdeden szundikáló kisded, nem ugyanaz. Körülötted mosolygó rokonok, nagyjából ugyanazok.
Rokon 2.: – Istenem, de édes ez a kölök, mindha csak az elsőt látnám, olyan édidbédicukinyuszi, hát szétpuszilom ezt a pinduri orrocsákát nekije! Hát így szép ez, aranyom, két gyerek, két szülő, csak maradjon is így, ez a szép magyar családmodell.
Rokon 1.: – Mit beszélsz mán, Béla, hol van ez még attól? Persze aranyom, tündéri ez a két kölök, de hát mégiscsak, nem fogtok tán kislány nélkül maradni, jól mondom? Kislány az kell, hna. Én csak tudom. Mikor az én kis Szilvikémre ráadtam azt a rózsaszín kis horgolt felsőjét…
Te: – Heeeörrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr…
Rokon 2. – Na. Csak nincs tán valami gond?
Rokon 1.:- Ne riadoztasd már Béla, mi gond lenne, egy ilyen stramm, életrevaló kétgyerekes anyuka, nem lehet itt semmi gond. Majd mink jövünk, besegítünk, meglátod, minden rendben lesz.
(A következő napon nyomuk vész, négy évig színüket se látod.)
Harmadik jelenet, újabb néhány év elteltével. Ott fekszel az egyágyas kórteremben, fejednél női magazinok és laptop, lábadnál szanaszét hányt ruhadarabok, üres sörösdoboz (stikában csempészted be, szigorúan tejképző funkciót látott el). Karodban édesdeden csicsikáló kisded immár rózsaszín rugdalózóban, körülötted rokonok, változatlan felállásban.
Rokon 1.: – Istenem, hát megzabálom ezt a kis tündérbündérédibédikét, hogy ez mennyire aranyos, hogy egy hangja sincs, mondtam én, hogy kell még egy ilyen kis untyulupuntyulu, az után a két égetnivalóan rossz fiúgyerek után meg is érdemled…
Rokon 2.: – Milyen szépen bővül ez a kis család, szép is ez…Lehetne még egy kislány mondjuk, úgy szép kiegyenlített a dolog, két fiú, két kislány.
Rokon 1.: – Béla, beszélsz össze-vissza marhaságot, elég lesz ez mán nekik, amit a haza megkövetelt, itt már teljesítve van, ha engem kérdezel. Mert teszem azt Béla, abban a két és fél szobás lakásban el is kell férniük ám. Meg az a sok pelenka, ruha, ennivaló, aztán majd az iskolába az a sok felszerelés, különóra, miazmás. Hát miből tartanának el még egy kölkök, Béla, miből? A mai világba’? Három gyerek, az is nagy felelősség, nem kell itten már ugrálni. Már ez is határeset, ha engem kérdeztek. A mai világba’, na.
Te: – Veeeeeeeeeeeee….
Rokon 2.: – Mi van kislányom, mi van?
Rokon 1.: – Mintha az ajtóra mutogatna, szerinted mit akarhat? Szegénykémnek, nézd, milyen görcsösen áll a középső ujja…

Kocsis Noémi

Fotó: VígArt