HÁTRAARC – Portrék a Cannes-i nagydíjas Saul fia című filmből

Hermann Ildi fotográfus a Saul fia című film forgatása alatt – Nemes Jeles László rendező és Erdély Mátyás operatőr koncepciója alapján – portrékat készített a film szereplőiről: a nemzetközi színészgárdáról csakúgy, mint a statisztákról.

A kiállításról:

Ezek a fotográfiák a köztes időben, különös határmezsgyén készültek. A színészek nem játszanak éppen, de a szerepüket még nem hagyták el és az sem hagyta el őket. Ők maguk és a filmbeli énjük eggyé válva néz a kamerába. A portrék így nyitnak utat a múlt irányába, a szerepek szerinti valóságba, ugyanakkor egy teremtett-konstruált világban, a film színterében is léteznek. Különös erejük többek között ennek a kettősségnek a művészi megörökítéséből fakad.

A kiválasztott harmincegy, szinte életnagyságú portré alkotta kiállítást három olyan archív felvétel egészíti ki, amelyeknek a negatívjait az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeumban őrzik. A film egyik jelenetében Saul egy fényképezőgéppel az ajtónyíláson keresztül készíti el ezt a néhány felvételt, amit aztán szerencsésen el is tud rejteni, mint ahogyan az a valóságban is történt 1944 nyarán. Közülük az egyik a filmben pillanatnyi állóképként is feltűnik.

A kiállításon részletek láthatók azokból a szövegekből is, amelyeket auschwitzi foglyok és Sonderkommandósok írtak és elrejtettek. „Kedves megtaláló, keress mindenütt, minden kupac földben. Tucatjával ásták el itt a dokumentumokat, az enyémeket és másokét is, fényt derítenek ezek mindenre, ami itt történt.”

A képek készítéséhez kiindulásul a La grande terreur en URSS 1937-1938 című fotóalbum szolgált. A halálraítéltek portréiból összeállított könyv mélyen megindító képei néhány órával az ítélet végrehajtása előtt készültek. Tomasz Kizny lengyel fotográfus három éven át tartó kutatásának eredményeként létrejött kötet mérföldkő a XX. századi történelem e sötét korszakának feltárásában.

A kiállítás a forgatás alatt készült portrék, az archív felvételek és az eredeti szövegrészletek egységbe rendezésével direkt módon és áttételesen is reflektál a filmre. A filmnek a nézőt azonnal és kérlelhetetlenül a történésekbe bevonó, az események részesévé tevő attitűdje megjelenik a tárlatban is. A portrék, mint tükörképek, szinte lebegve veszik körül a látogatót, aki számára nem választható a kívülmaradás, nem kerülhető el a szembenézés a megtörténtekkel.

Hermann Ildi fotográfiáinak bemutatásával a Mai Manó Ház fontos projektet hozott létre. A Csizek Gabriella kurátor által összeállított kiállítási anyag: a portrék, az archív felvételek és a kísérő dokumentumok Budapestről indulva sok helyen bemutatkoznak majd a nagyvilágban, a fotográfia eszközrendszerével segítve az intenzív emlékezést és hozzájárulva a film hazai és nemzetközi ismertségéhez.

A fotográfusról

Hermann Ildi (1978) a kortárs fotográfia élvonalába tartozó fiatal művész.
Ismertté a Nyaralók című sorozata (2OO6) tette, amelyben a szocializmus víkendház kultúrájának napjainkban is fellelhető jelenlétét dokumentálta. Az NHL címet viselő szériát (2OO7) betegségéről készítette, amely pár hónappal kislánya születése után lett nyilvánvalóvá számára. E sorsfordító időszak higgadt és erős képei kettejük párhuzamos változásainak megható dokumentumai. A gyógyulás után Lányaink címmel készített fotósorozatot (2O12), amelynek képei úgy mesélnek a gyermeklétről, hogy közben sokat elmondanak arról a XXI. századi valóságról, amelyben felnőtté válásukat élik.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett fotográfiai MA-t, majd az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar, magyar-művelődésszervezés szakát végezte el, és tanult Manchesterben, a South Trafford College-ben.

2012-ben a Lucien Hervé és Rodolf Hervé díj odaítélésekor a zsűri különdíját kapta Nyaralók c. sorozatáért. 2011-ben a Dunaújvárosi Fotóbiennálé fődíját nyerte el. Volt Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjas, kapott NKA alkotói ösztöndíjat.
Szakmai tevékenységét a kezdetektől meghatározza, hogy 2OO2-től standfotósként dolgozik filmforgatásokon (Alberto Negrin: Perlasca – Egy igaz ember története, Schilling Árpád: Határontúl, Bogdán Árpád: Boldog új élet!, Csáki László: A tücsök és a hangya, Peter Greenaway: The Tulse Luper’s suitcases).

Számos egyéni és csoportkiállításon vett részt. Munkái magyar és külföldi fotóalbumokban jelennek meg.

A HátraArc képei Nemes Jeles László Saul fia című filmjének forgatásán készült portrékból való válogatás. Nem a megszokott standfotósi tevékenység képei, nem a forgatási események puszta dokumentációi, hanem a rendező és az operatőr koncepciója alapján, Hermann Ildi pontosságot és érzékenységet finoman ötvöző munkamódszerére épülő sorozat, amely a jelent köti össze a múlttal, a valóságot a konstruált helyzettel, a szerepet a valós személyiséggel.

A kiállítás 2015. november 22. és 2016. január 3. között látható.

Fotók: Szauer Lilla