Divatpszichológia, pop-pszichológia, influencer pszichológia

Olyan sok pszichológiai információ zúdul ránk mindenfelől az interneten, hogy olyan ritka kórképek ivódnak bele a köznyelvbe, mintha a fél társadalom ilyen betegségekben szenvedne. Úgy használják a mentális zavarokat az emberek mások jellemzésére, mintha teljes diagnózist tudnának felállítani a személyről, akiről beszélnek, noha az szakemberek, orvosok, pszichológusok dolga.

A depresszió, hivatalosan súlyos depressziós zavar (major depressive disorder, MDD) egy zavaró érzelem, amit több mint két hétig tartó, a legtöbb szituációban fennálló lehangoltság jellemez. Sok viselkedési formában megjelenhet, sokféle fajtája ismert. Mégis egy-egy nehéz életszakaszt, tartósabb rosszkedvet gyakran illetnek a „depressziós” kifejezéssel, holott ez ugyanolyan – diagnosztizálandó – betegség, mint a vakbélgyulladás, csak annak a megállapítását rábízzák a sebészekre.
A pszichológiában néhány viselkedés, kórkép tehát a pop kategóriába sorolódott, felhígult. Mindenki nárcisztikus, mindenkigázlángozik, azaz ezeket a kifejezéseket használjuk a normál működésre is.
A „nárcisztikus” szó jelentése a túlzott önimádatra, az egocentrikusságra, valamint a mások iránti empátia hiányára utal. A fogalom mögött meghúzódhat a nárcisztikus személyiségzavar, egy olyan pszichológiai állapot, melyet a túlzott önértékelés, a csodálat iránti vágy és az empátia hiánya jellemez. A nemtörődöm, kevés empátiával a helyzethez viszonyuló ember nem feltétlenül nárcisztikus, legfeljebb a mi mércénkhez képest kevesebb együttérzéssel van jelen a helyzetekben.

A „gázlángozás” (angolul: gaslighting) egy pszichológiai manipuláció, ahol valaki szándékosan megkérdőjelezi egy másik személy valóságérzékelését, emlékezetét, vagy gondolatát, hogy így kontrollt szerezhessen felette. A célja az, hogy az áldozat kétségeket érezzen önmagával kapcsolatban, és így aláássa az önbizalmát és önértékét. A gázlángozás egy folyamat, amelyet bántalmazó kapcsolatokban a bántalmazó fél tudatosan, módszeresen, és főképp rendszeresen tesz a másikkal, a fenti céllal. Ha tehát hitelteleníti valaki az érzéseinket, észleléseinket, az még nem feltétlenül gázlángozás. Ha rendszeresen teszi, és más helyzetekben is bántó, ellehetetlenítő a viselkedése, akkor viszont valóban ezzel a jelenséggel van dolgunk.

Attól még nem mérgező senki, ha néha megbánt, és egy viszony sem az feltétlenül, ha gyakoriak a viták, egymás szóbeli megbántása. Divatossátette ezeket a kifejezéseket, hogy gyakran halljuk őket, de nem tudjuk feltétlenül a pontos jelentésüket. Manapság minden rossz kapcsolatot toxikus néven emlegetnek, noha a „toxikus kapcsolat” kifejezés arra utal, hogy egy kapcsolat ártalmas, negatív érzelmekkel és viselkedési mintákkal jár, amelyek károsítják a kapcsolatban érintett személyek mentális és érzelmi egészségét. Ezekben a kapcsolatokban gyakori a manipuláció, a megalázás, a kritika és a kontroll, amelyek miatt az egyik fél (vagy mindkét fél) önértékelése romlik, és az érzelmi állapotuk jelentősen megromlik. Tehát itt is folyamatról, rendszerességről és szándékosságról beszélhetünk.

A pop-pszichológia vonatára ráülni veszélyes dolog. Pont annyira veszélyes, mint szomatikus betegségeket diagnosztizálni a Google segítségével. Ijesztő, mert vannak hasonlóságok az olvasottak és az érzeteink között, tudunk párhuzamot vonni egy-egy jelenséggel, mégis felszínes, a szakmai hátteret nélkülöző az információ. Talán pont ezért, de nagyon sok az önjelölt, valid tudással nem rendelkező segítő (nevezzük őket bármilyen hangzatos néven is), akik tudásuk mélységének hiánya miatt kifejezetten veszélyesnek is mondhatók.
Ilyenkor egyetlen régi jó tanács marad: mindenki arról nyilatkozzon érdemben, amihez ért, és kérje ki szakember véleményét, ha úgy véli, hogy a fenti jelenségek valamilyen módon jelen vannak az életében.

Kőszegi Erika
pszichológus