Könyvajánló – Jeffrey Archer: Párbaj

Káin és Ábel újragondolva. Valami hihetetlenül olvasmányos és nagyszerű stílusú könyv ez a Párbaj.
Két ember története, akikben annyi a közös, hogy mindketten ugyanazon a napon születtek. Az egyik nyomorban, a másik fényűzésben. Az egyik Európa egy eldugott szegletében, a másik Amerika egyik elitkórházában. Két életút, két sors, amik végül összetalálkoznak, és emberhez illően… vetélkedéssé nemtelenednek. Ám ez persze korántsem ilyen egyszerű. Archer az első mondattal (nem hazudok, nálam ez valóban így történt) felkelti az érdeklődést, és megalapozza a hangulatot. És hiába a komoly terjedelem, egyetlen pillanatra sem válik érdektelenné vagy unalmassá a regény. Olyan biztos kézzel mozgatja a szálakat, hogy ha tehettem volna, akkor egy ültő helyemben olvasom végig a több száz oldalt. Eleven, lélegző karakterek sokaságát teremtette meg, s köréjük a múlt század elejének hangulatát is körénk varázsolta, amit aztán, ahogy a történet halad, úgy változtatja a miliőt is.
A két gyerek a szemünk előtt cseperedik fel, s válnak mindketten céltudatos, okos és makacs férfivá. Egymásról hosszú évekig nem tudnak, nem is tudhatnak. És amikor eljön a találkozás pillanata, akkor sem sejtik még, ki is a másik valójában.
Mindamellett, hogy valóban lenyűgöző az a magabiztosság, ahogy Archer leírja a történelem viharában is céltudatosan csakis előre haladó két ember életét, számtalan mellékszereplőt is úgy hoz be a szövegbe, hogy ők sem csak kétdimenziós háttérfigurák lesznek.
William eltökéltsége, ahogy apja örökébe lépve, sikeres bankár lesz, Wladek szintén megingathatatlan elszántsága, ahogy a szállodaiparban tör a csúcsra, annyira életszerű, hogy az embernek kedve támad utánajárni, hogy ezek az emberek léteztek-e a valóságban.
És amitől szintén nagyon hús-vér figuráknak tűnnek, az nem más, mint a mindent felülíró makacsság, amivel gyűlölni képesek egymást – úgy hogy tulajdonképpen soha nem is találkoztak. Képesek még családi békét is feláldozni a virtuális párbaj oltárán.
Archer ezzel a könyvével tehát nemcsak szórakoztat, s teszi azt magas színvonalon, hanem görbe tükröt is mutat arról, hogy milyen gyarló is tud maradni az ember, miközben sikert sikerre halmoz.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki… mindenkinek.
A kötetért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila

(40 éves jubileumi kiadás)
Fordította: Gömöri Judit
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2020
Terjedelem: 608 oldal

Related Posts

Könyvajánló – Claire Daverley: Éjszakákon át

Ha bevallja, ha nem, mindenki az örök szerelmet keresi. Megkockáztatom, hogy a férfiak is, nem csak a nők. Nem feltétlenül azt a folyamatosan perzselő, szívdobogtatót,…

Könyvajánló – Julie Clark: Az utolsó járat

A szerző első magyarul megjelent regénye teljesen magába szippantott. Valami könnyedebb krimit kerestem, ahol nem tocsognak vérben a lapok, ahol nem valami aberrált gyilkos éjsötét…

Könyvajánló – David Baldacci: Pengeélen

Amos Decker hatodszor. Az előző kötetekben megkedveltem ezt a karaktert. Nagyon szerethető figura. Igen, olyan, aki lakhatna a szomszédban is, ugyanakkor sosem ismerhetném meg úgy…

Könyvajánló – Hanna Jameson: Az utolsók

Mindig örömmel olvasok egy jó apokaliptikus történetet. A jó krimikkel is hasonlóképpen vagyok. Meggyőződésem, hogy ebben hasonlítok a szerzőre. Ő azonban próbát tett egy olyan…