Könyvajánló – Mészáros Dorka: Mimézis

Valamivel több mint egy évvel ezelőtt írtam Mészáros Dorka előző könyvéről recenziót, amit azzal fejeztem be, hogy várom, hogy olvashassak tőle. Most teljesült ez a kívánságom. Némi kettősség van bennem, mert a Mimézis valahogy nem volt rám akkora hatással, mint a Nem biztos, hogy visszajövök című regénye. Azt valahogy – jó értelemben – ösztönösebb írásnak érzem. A Mimézis kigondoltabb, direktebb, profibb – ám talán éppen emiatt számomra kicsit lélektelenebb. Persze, ha mint krimit nézem, akkor nincs vele gond. Vannak hullák szép számmal, van egy érdekes csapat, akik mindent elkövetnek, hogy kézre kerítsék a gyilkost, és közben igen részletes képet kapunk a főszereplők életéről. Egyik sem derűs, kiegyensúlyozott. Minden karakter tonnás súlyokat cipel a vállán, és igyekeznek önmaguk elboldogulni az életben, leginkább a munkába menekülve keresni a – lehetetlen – feledést.
Réka egy nem mindennapi és borzalmas ügyből kifolyólag terhesen, dühösen a világra, egy szál magában kutat a regény elején egy tettes után, akiről sokáig még azt sem tudhatja, hogy valóban egyetlen elkövetőről van-e szó, hogy az eltűnések összefüggenek-e vagy csak ő látja így…
Gergő múltjában szintén olyan esemény van, amitől a srác mindennapjait éjsötét árnyék borítja, de zseniális elméje mégis arra készteti, hogy dolgozzon, igyekezzen szebbé tenni a világot azáltal, hogy gonosz emberek nyomába ered, és rács mögé juttatja őket.
Na jó, van egy szereplő, aki vidám színeket visz a történetbe, és kevéssé izgatja a sok borzalom. Ő Elemér. Elemér egy izgága yorki. Elemér jó fej.
A történetvezetés annyiban mindenképpen eltér egy hagyományos nyomvonalú krimitől, hogy itt a szereplők magánéletén minimum akkora hangsúly van, mint a nyomozás(ok)on. És itt van az a labilitás, ami lehet, hogy csak engem zavart. A rendőri munka iszonyat precízen van kidolgozva, már-már talán túlzottan száraz is. Az érződik, hogy sok háttérmunka van ezekben a részekben, hogy komoly felkészülés előzte meg az írást. Nekem a fejezetkezdő eltűnések leírása picit sok volt, ahogy haladtam előre az olvasással. Ám a szerző rövidít ezeken a későbbiekben, mintha csak tudná, hogy ez előbb-utóbb csak kizökkentené az olvasót.
A szereplők magánéleti részei, a dialógusok, a kirohanások néha kissé túl hirtelenek és olykor számomra indokolatlanul hevesek is, ám kétségtelenül hatásosak.
A végkifejletre azonban nem lehet egy rossz szavam sem. Ott egy olyan adrenalinlöket van, amit élmény volt olvasni. Talán emiatt van bennem egy kis hiányérzet. Mert a szöveg egésze nekem hullámzik. Nagyon erős részek közé olykor néhány kevésbé eleven került…
Ezektől függetlenül szeretném, ha Mészáros Dorka ezen regénye is nagyon sok emberhez eljutna, mert fontos dolgokat boncolgat, és továbbra is az a véleményem, hogy nagyon tehetséges íróról van szó. Mindenképpen elolvasom majd a következő regényét is, mert ahogy a Nem biztos…-ban, úgy a Mimézisben is okosan ír, és jó olvasni Mészáros Dorkát a sorok között is.
A kötetért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila


Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2022
Terjedelem: 304 oldal

Kapcsolódó tartalom

Könyvajánló – Anders de la Motte – Måns Nilsson: A halál színre lép

De la Motte könyveit szeretem, a szerzőtársat eddig nem ismertem. Most sem tudom, mennyire van benne a keze az elkészült regényben… Csak egy sanda gyanúm…

Könyvajánló – Chris Carter: A holtak csarnoka

A kilencedik rész. Most először éreztem azt, hogy Carter egy hagyományosabb vonalú krimit akart írni, hogy bevont a nyomozásba egy egész FBI-os részleget. Ezúttal a…

Könyvajánló – T. M. Logan: A gyanú

Egy gyermekét féltő apa, egy elkapott pillantás – T. M. Logan ebből a kevésből kerekít egy felkavaró thrillert. A fent említett apa – Ed –…

Könyvajánló – Jean-Luc Bannalec: Halál Bretagne-ban

Oké, mondanám, hogy ezt a könyvet úgy érdemes elkezdeni, hogy az ember este belehuppan a kedvenc füles foteljébe a kandalló elé, felkattintja az olvasólámpát, rágyújt…