Szuicidrománc – könyvajánló

Vitatjuk egy ideje az olvasni szeretőkkel, mennyire elmebeteg a könyv, de hát annak idején a Sallinger Zabhegyezője is kiverte a biztosítékot, mégis ott van minden polcon. Bokodi Balázs könyve nálam is, és nem adom kölcsön.

Bokodi elsőkönyves szerző, de feltehetően nem áll le, stílusjegyei alapján úgy kell neki az írás, mint másnak a drog. Nem is baj: a magyar szlengen azért átjön az irodalmi nyelv, és hát miben írjon az ember fia 2012-ben magyar bestrellert, ha nem szlengben…

Bár a szerző fekete ló: nem lehet róla tudni, kicsoda, és mit csinál, amikor nem könyvet ír. A youtube-on ezt mondja magáról: „Tudni akarod, hogy született ez a regény? Egyszerűen csak le akartam nyúlni Ellist, Salingert, Palahniukot, Burgesst, Irvine Welsh-t, Selbyt, McInerneyt… végül aztán lenyúltam mindegyiküket.”

A főhős Viktor, aki először kis senkinek tűnik, aki körül pörögnek az őrült, többnyire öngyilkosjelölt nők. Aztán kiderül, hogy valójában nem is az öngyilkosság maga a cél a könyv számtalan szereplőjénél, hanem az a fajta önkifejezés, amit nagyjából 15 perc hírnévnek lehet nevezni. Mindegyikük híres akar lenni, ami manapság nem egyszerű ebben az extrém világban. Viktor ezt úgy akarja megoldani, hogy elhatározza, hogy ő lesz az ember, aki sosem mozdul ki a lakásából, a fóbiás, aki modern, otthoni várában él. Híressé válnia nem sikerül tőle, az egyik nem komplett nője egy tűzriadóval romba dönti a remekbe szabott tervet. Helyette aztán morbid és ijesztő dolgokat művelnek: autólopás, megtervezett öngyilkosság, morbid, de különleges életérzések és hangulatok.

Nem kellenek nekik a konvencionális dolgok: ház a kertvárosban, két ellenkező nemű fotogén kölyökkel, hétvégi grill partikkal és kutyával. Arra a 15 percnyi hírnévre vágynak, ami nem adatik meg mindenkinek, hát a halálukkal akarják elérni. Ijesztően hangzik, pedig egyáltalán nem az: inkább lendületes, vicces, sodró, mindig történik benne valami, amitől fennakad az ember szeme.

Ha valami ijesztő benne, az a XXI. századi nihil, a valóságshow –divat – okostelefon – tehetségkutató világ, ami megugrani vágyott hírnévvel hiteget tehetségtelen, kallódó, már mindent kipróbált és unatkozó fiatalokat. És amikor rájönnek, hogy a világ sehogy sem akarja megadni nekik ezt a hírnevet, akkor csinálnak maguknak őrültségekkel, öngyilkossági kísérletekkel, nihilista elmélkedésekkel.

Azt nem mondom, hogy bármelyik fóbiás, vagy depressziós betegem kezébe adnám. De remek korrajz fiatalos stílusban egy műanyag világról, és én remélem, hogy azt akarta vele mondani, hogy azért élni másképp is lehet.

Kis ízelítő a regényből

„Szóval, mikor Melinda beállított Beatrixhoz, az volt az első kérdése, hogy tud-e valamilyen szexi ruhát mutatni, olyat, ami passzol a halálhoz. Aztán azt is mondta, hogy azt már tudja, hogyan fog meghalni, meg hogy mit fog utoljára enni, kivel fog utoljára dugni, melyik filmet nézi meg utoljára, és hogy melyik számot fogja utoljára hallgatni, de fingja sincs, hogy mit vegyen fel az utolsó útjára.

A legtöbben valami feketét választanának, mondta Beatrix.

Beatrix rettentő sok mindent tudott a halálról. Sokkal többet, mint az életről.

Nem is tudom. Nem igazán áll jól nekem a fekete, nyafogta Melinda. Aztán megkérdezte Beatrixtól, hogy Monroe miben lett öngyilkos.

Én a helyedben befeküdnék egy forró vízzel teli kádba, javasolta Beatrix, aztán nyissz-nyissz, mutatott az összeszabdalt karjára. Ahhoz bőven elég egy fazongyanta.

Melinda azt mondta, nem szívesen zavarná össze a kiérkező mentősöket a tökéletes testével. A végén még elvárnák a feleségüktől, mondta, hogy ezentúl uszadékfaként viselkedjenek az ágyban.

Így aztán a fél délutánunk arra ment el, hogy utolsó ruhára vadásztunk Melindának. Beatrix azt mondta, érdemes a használt ruhák között keresgélnünk. Ott egy csomó olyan cuccot találhatunk, amiben korábban valaki már meghalt.

Így kötöttünk ki a városi kórház melletti turkálóban.

Találtunk rózsaszín blúzt, fehér szoknyával.

Beatrix rögtön altatókra gondolt.

Aztán kék trikót, fekete nadrággal.

Beatrix szerint csakis akasztás lehetett.

Zöld trikót, barna nadrággal.

Fejlövés, biztos, hogy fejlövés, ismételgette izgatottan Beatrix, mintha éppen egy kvízjáték kérdésére válaszolt volna.

A zöld trikón nem annyira feltűnő a vér, folytatta aztán.

Azt mondta, a zöld pamuton a vörös vér egy idő után pont olyan barna lesz, mint a nadrág.”

Bokodi Balázs – Szuicidrománc

Megjelenés: 2012
Kiadó: Jószöveg Műhely
Nyelv: magyar
Kötésmód: ragasztott puhatáblás
Ár: 2490 Ft

A könyv online megvásárolható 5% kedvezménnyel: Libri Online

Borsos-Kőszegi Erika