Megejelent a Burning Full Throttle lemez, hurrá!

2009-től pár tagcserével, de aktív zenekarként működő Burning Full Throttle, stílusában egyedülállóan nyomja a garázsból felszabadult, fuzzaltöltött, benzingőzös stoner-rock-ot!

Facebook oldaluk tanulsága szerint ők „A tetovált szerelőlányok leghallgatottabb zenekara!”. Ezek után gondolhatjuk, hogy saját magukat nem veszik túl komolyan, a zenét viszont annál inkább. Megjelent ugyanis az első Burning Full Throttle album, a No Man’s Land.

Íme egy kis ízelítő a Stoner Blog tollából:
„A cimadó No Man’s Land szakit, mint a megcsalt szerető. Kemény alapokra az érces hangú Andris néha olyan dallamokat tol, hogy csak tátom a szám, főleg a The Flight-ban. Eljutottunk a rácsodálkozásom újabb részéhez. Nem akartam kiemelni senkit sem, mert a zenészek messze az átlag felett teljesitenek, éppúgy, mint a koncerteken. Andrással sincs semmi bajom, igaz, hogy szoknom kellett azt a fajta repesztést, amit véghezvisz, Néha csodálkoztam is a koncertek végén, hogy tud még beszélni. Mire megszoktam, sőt megszerettem ezt a fajta énekstilust, erre fel a Downtown Paradise.ban megkapom a zuhanyt. Ismét csak tátva maradt a szám. Tiszta énekhang. Mi ez? Ez is az Andris! Bazmeg, de kurva jó! Ezt kéne nyomni az összes dalban. Gondoltam. Aztán amikor már sokadszorra hallgattam a lemezt, rájöttem, hogy nem. Pontosan tudja, hol kell repeszteni és hol kell énekelni. A Hellhoundot nem szerettem a koncerteken, de megszoktam, itt azonban egy másik dimenzióba emelték a dalt. A Why? pumpáló, lüktető fuzzára pedig olyan 70-es éveket idéző vokáltéma jön, hogy kedvem lenne kutyatejből koszorút fonni és meginni egy unicumot.

A No Sleep Till Mexico a klippes nóta. A záró 3:36 pedig egyértelmű Fu Manchu, déli köntösbe bujtatva.”

Na és egy dal a lemezről, ez a bizonyos: