• elomagazin  /
  • Könyv   /
  • Könyvajánló – Sir Edmund Hillary – Pillantás a csúcsról
Könyvajánló – Sir Edmund Hillary – Pillantás a csúcsról 1473650 Full view

Könyvajánló – Sir Edmund Hillary – Pillantás a csúcsról

Egy mű, ami biztosan meghozza a kedved, hogy felhúzd a túrabakancsot és kimozdulj a szobából! Garantált a kaland, garantált a szórakozás! Vágjunk is bele.


Előzetes elképzeléseim ellenére sokkal többet kaptam e könyvtől, mint egyszerűen az Everest meghódításának memoárját. Valamiért, úgy gondoltam, hogy az egész mű, az 1953-as Himalája-expedíció leírását fogja tartalmazni, így már az első fejezet meglepetéssel szolgált: Sir Edmund nem félt a homéroszi módszerrel élni, és in medias res, történetének közepébe vágni.
Így esett, hogy a harmincadik oldal környékén (1953. május 29-én) máris a világ tetején, a Mount Everesten találtam magam az új-zélandi származású Sir Edmund Hillary és a nepáli serpa Tendzing Norgaj társaságában. Csodálatos és felemelő érzést volt megtenni azt a bizonyos pillantást a csúcsról, ugyanakkor némi félelmet is keltett bennem az első oldalakon átélni azt az eseményt, amit előzetesen a mű zárásának hittem. Egyetlen kérdés foglalkoztatott igazán: Vajon mi jöhet még ezután?
Mint utóbb kiderült, félelmem alaptalan volt. Edmund Hillary élete maga volt a kaland. Volt még miről mesélnie az Everesten túlról is. A csúcstámadás és az azt követő médiafelhajtás (minek köszönhetően új-zélandi méhészből a királynő lovagja lesz) leírása után visszaevezünk az időben, és bepillantást nyerünk az ifjú Edmund gyermek- és kamaszéveibe. A rohamtempóban elvégzett általános iskola után félbehagyott egyetemi tanulmányokról is szó esik, mígnem a II. világháború kitörése után vele tarthatunk a katonaságnál töltött rövid időszakára is. Miután egy súlyos baleset miatt idő előtt leszerelt, visszatér szülőföldjére, és rálép az útra, ami később meghozza neki a világhírnevet. Részletes beszámolókat kapunk új-zélandi túráiról, miknek során elsőként mássza meg jó barátjával, Harry Ayresszel a szigetország legmagasabb hegyének, a Mount Cooknak déli gleccserét.
Mire 1949-ben nővére esküvőjének alkalmából Európába utazik, az új-zélandi Alpok minden jelentősebb csúcsát megmászta már, így a svájci és az osztrák Alpokba már meglehetős rutinnal érkezik meg. Mint az várható, itt sem maradunk izgalmas kalandok nélkül, hisz elmeséli nekünk egy mentőexpedíció történetét, minek keretében egy bajba jutott hegymászó segítségére sietett.
Mintha mindez csak ízelítő lett volna, ezután következnek az igazi megpróbáltatások. Megismerkedhetünk az 1951-es Himalája-expedíció részleteivel az előkészületektől a felderítőmászásokig, mialatt a csapat hasznos tapasztalatokat szerez mind a szervezés, mind a valódi magashegyi mászás terén. Ami ’51-ben nem sikerült, az két év múlva 1953-ban Eric Shipton expedícióján összejön. Felkerül a brit lobogó a világ legmagasabb pontjára. Azonban itt sincs megállás. A remekül láncba fűzött visszaemlékezések sora folytatódik: kezdetét veszi a legrészletesebben taglalt kaland, az Antarktisz meghódításának története. Bevallom számomra ez a rész amolyan hab a tortán érzését keltette, hiszen egyetlen kalandor visszaemlékezései által egyszerre eljuthattam a világ legkietlenebb pontjaira. Olyan vidékekre amiket a valóságban vajmi kevés esélyem van megcsodálni, mégis e a könyv lapjain oly élethűen elevenedtek meg előttem, mintha a saját szememmel látnám őket.
A könyv utolsó szekciójában megismerkedhetünk Sir Edmund jótékonysági akcióival, hiszen a kalandos utazások mellett kedvenc időtöltései közé tartozott az elmaradott népcsoportoknak való segítségnyújtás. Sikeres életének kapcsolati és anyagi hozadékát iskolák, kórházak és repterek létesítésére használta fel, amit még azután is folytatott miután szörnyű tragédia érte, minek következtében elveszítette hőn szeretett feleségét és kisebbik leányát. Kendőzetlen őszintétlenséggel mesél életének legsötétebb időszakáról. Veszteségről, ürességről, alkoholról és altatókról, mindarról ami a legtöbb embert végérvényesen megnyomorította volna. Mindeme szörnyűségek után bebizonyítja magának (vagy az élet neki?), hogy mindig van fény az alagút végén, bármi is történjen az emberrel mindig továbbvisz az út, ha megfelelő ösvényre lépsz. A zárórészben még ismerteti a Gangeszen tett motorcsónaktúrájának részleteit, amikor több társával együtt végighajózott Ganga anyán a Bengáli-öböltől egészen a Himalája lábánál lévő forrásvidékig. Mindemellett rövid ismertetőt kapunk az északi-sarki túrájáról amit Neil Armstrong kíséretében tett meg.
Ahogy egyre előrébb jutottam a könyvben rá kellett jönnöm, hogy az Everest meghódításának történeténél sokkal többet kaptam. Egy izgalmas élet legfőbb pillanatainál lehettem ott, a kezdetektől a kiteljesedésig és még azon is túl. A mű magával ragadó, nem fullad unalomba, stílusa kifejezetten jó, amit valószínűleg Hillary második feleségének June-nak köszönhetünk, ahogy ezt a köszönetnyilvánításból megtudhatjuk.
A mellékelt képanyag közelebb hozza hozzánk a szereplőket és a helyszíneket, míg az expedíciók térképei nyomon követhetővé teszik Sir Edmund kalandjait. Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szeretné bejárni világunk legzordabb vidékeit, emellett szívesen megismerkedne egy hihetetlen sportember életrajzával, aki az elért sikerek ellenére is csöndes és szerény maradt.
Végezetül hadd álljon itt egy idézet Dante Isteni színjátékából:
„Gondoljatok az emberi erőre:
nem születettetek tengni, mint az állat,
hanem tudni és haladni előre!”
Ki mással is mondatná ezt a nagy költő, mint Odüsszeusszal, az írott irodalom első romantikus hősével? Azt hiszem Sir Edmund Hillary ilyesfajta ars poetika fényében élhette le életét, így a szívemben a nagy görög hős melletti polcra került. Egy modern Odüsszeusz.
Köszönet a könyvért Sir Edmundnak, és a magyar kiadásért az Athenaeum kiadónak.

Albert Zoltán

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 350 oldal
Megjelenés: 2018. május 24.
Méret: 125 mm x 26 mm x 215 mm
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632932521

Written by erika

Leave a comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.