Mi lesz veled, emberke? – a megfelelési kényszerről

A megfelelési kényszer mindenkiben ott él. Sokakat ez segít jobb pozícióba, sok gyerek viszont elveszti tőle az önfeledt gyerekéveket, majd a szülei hatására egészen más pályán köt ki, mint amin szeretne.

Vér és küzdelem egy csipetnyi sikerért is

Számos családban előfordul legalább egy megfelelési kényszerben szenvedő gyerek. Azokról kell itt elsősorban beszélni, akik szüleiknek szeretnének megfelelni bármi áron. Ezek a gyerekek többnyire sikeresek valamiben: tanulásban, sportban, művészetekben, de nem elégedettek. Folyton többet és többet akarnak, hajtják magukat, mert kevésnek érzik teljesítményüket, mert a szülők jelentős nyomást gyakorolnak rájuk. Ez önmagában nem volna probléma, de mikor a gyerek értékrendjének rovására megy, az már gond. Sok esetben az ilyen szülők a saját álmaikat akarják megvalósítani gyermekükben. Elszalasztott vagy meg nem kapott lehetőségeket teremtenek a gyermek számára, és nem veszik figyelembe, hogy gyermeküknek van-e kedve az adott dologgal olyan mélységig foglalkozni, ahogy elvárják tőle, vagy ráerőltetik.

Frusztrált gyerekek, elégedetlen szülők

Sok kamaszt kezelek, akik nem kitűnő tanulók, nem élsportolók, vagy nem zseninek kikiáltott zongoristák. Az átlag felett vannak, küzdenek, hajtanak, eredményeket érnek el, versenyeket nyernek. De még is romokban az önbecsülésük. Vagy mert nem kapják meg otthon az ez után járó elismerést, vagy mert az otthoni, szülői közeg természetesnek veszi a sikereket egy idő után. Pedig egy gyereknek mindig szüksége van pozitív visszajelzésre, megerősítésre ahhoz, hogy ne dőljön romba az önbecsülése és ne érezze, hogy hiába küzd.

Mivel a szülő elégedetlen, vagy természetesnek veszi a sikereket, a gyerek sem lesz saját magával szemben elégedett. Általában van egy kor, amíg a gyerek ad szülei szavára, az a helyes és az a jó, amit otthon hall. Nagyjából ebben a korban lehet valóban értékeket közvetíteni felé, céljaiban segíteni, mert később, a kamaszkorban a kortárscsoport lesz inkább a meghatározó. De míg a szülő az, komoly felelőssége van abban, hogy a gyermeke milyen elvárásokkal szembesül.

Nem minden gyerekből lesz szívsebész

A túl magas elvárásokkal szembekerülő gyerek egy idő után maximalistává válik, nem elég a négyes jegy, a másodszorra sikerült szekrényugrás, és a csak időnként elismert diákmunka. Mindig magasabbra teszi a mércét, mert úgy érzi, ezt várják el tőle, ettől aztán frusztrált lesz, háttérbe szorul a hobby, a barátok, a szerelmek, a magánélet.

Többnyire az értelmiségi szülők elvárásai a legmagasabbak, legalább saját elért eredményeiket szeretnék produkáltatni gyermekükkel is. Nem ritka azonban az sem, hogy kevéssé képzett, a munkaerő piacon alacsonyabb pozíciót betöltő szülők azért viseltetnek nagy szigorral a tanulás iránt, hogy gyermekük esélyét növeljék a magukéhoz képest.

Egyik sem bűnös cél, csak okosan kell csinálni. Mert aki maximalista elvárások sortűzében nő fel, semmi mással nem lesz elégedett csak az első hellyel, de mivel nem lehet mindenki első, így sokszor érzi magát „nem elég jó”-nak, kudarcosabban éli meg a kisebb veszteségeket is.

Tűzoltó leszel, s katona…

Ha már azt szeretnénk, hogy a gyerekünk jó tanuló legyen, vigye valamire, sportoljon, zenéljen, táncoljon, akkor legalább egyrészt az ésszerűség határain belül késztessük ezekre a tevékenységekre, és rendszeresen adjunk pozitív visszajelzést a sikereiről. Néha arról sem árt megkérdezni, szereti-e azokat a dolgokat, amiket éppen csinál, vagy máshoz lenne-e kedve. Ritka jelenség, hogy a határidőnaplóval balettről énekórára rohangáló hétévesről kiderül, miben tehetséges. Tanult 40 éves kollégám szokta mondogatni: „Most ez vagyok, ezzel foglalkozom, de nem tudom még, mi szeretnék lenni.”

A hét éves sem tudja, de a tizennégy sem, és sokszor a tizennyolc évesnek is gondot okot. A mozdonyvezetői és balett táncosi álmok sokszor mennek a levesbe tehetség, idő, vagy kitartás híján. Egy dolgot lehet tenni: okosan és kedvesen terelni abba az irányba, ami érdekli, és amiben tehetséges. Aztán majd ő választ. Közben meg át kell ölelni egy ötös után, és kaphat tortát a jó bizonyítványért.