2014. június 15-én elhunyt Daniel Keyes, akinek nevéhez több nagyszerű regény is fűződik, ezek közül talán a legismertebb a Virágot Algernonnak. A szerző utánozhatatlan stílusa, nagyszerű történetei hiányozni fognak mindenkinek, aki szereti azokat az olvasmányokat, amik a szórakoztatáson túlmutatva hordoznak valami olyan értéket, ami miatt szeretjük otthon, a pocunkon tudni ezeket a köteteket, és időnként újra belemerülni a varázsba.
A Jóslatok az őrültek házából ergyszerre hű a szerző életművéhez, ugyanakkor valamiképpen más is. Ebben a regényben is van egy főszerepő, aki mentális problémákkal küzd, de a történet magva a terrorizmus elleni küzdelemről szól.
Raven Slade sok időt tölt az elmegyógyintézetben, aminek az édesapja az igazgatója. A lány újabb öngyilkossági kísérlete után éppen lábadozik, amikor megismerjük, és megtudjuk, hogy iszonyatos titok hordozója. Egy olyan kód van az elméjébe rejtve, ami ha kitudódik, nagyobb pusztítást okozhat, mint a 9/11.
Keyes ezúttal is remekül szerkesztett regénnyel ajándékozta meg az olvasóközönségét. Hihetetlenül precíz – mint egy finomra hangolt, időzített bomba – és nagyon okos írással állunk szemben, ahol képtelenség kívül maradni. A rövid fejezetek, az idősíkok közti váltások, a helyszínek közti ugrások olyan remekül lettek megalkotva, hogy az agyunk önkéntelenül elkezd nagyobb fordulatszámon pörögni, és szinte részévé válunk a történetnek, ami egyszerre szórakoztat, tanít és borzaszt el. Mindeközben tanúi lehetünk az FBI és az N17 nevű terrorista szervezet, valamint a Iráni Népi Mudzsahedek versenyfutásának. Azon kedves olvasók, akik szeretik az izgalmakat, az összeesküvés-elméleteket, mindenféleképpen tegyenek egy próbát ezzel a remek kötettel, garantáltan nem fognak csalódni.
Az szerző finom megoldásai (az egyik legnagyszerűbb számomra ezek közül Raven beszélő neve és a hollók felbukkanása) mind-mind újabb és újabb adalékok ahhoz, hogy a regény végeztével elégedetten, adrenalintól felpörögve fújjuk ki magunkat, s gondolkodjunk el azon, merre is tart a világ. Azt már csak halkan merem megemlíteni, hogy sajnos nagyon is elképzelhető, hogy a könyvben leírtak valószínűleg nem pusztán az írói fantázia termékei.
A kötetért köszönet az Alexandra Kiadónak.
Dobos Attila
Kiadó: Alexandra
Fordította: Varga-Sabján Dóra
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 368 oldal






