Könyvajánló – Pál Dániel Levente :Az Úr Nyolcadik Kerülete

Pál Dániel Levente könyve kapcsán először azt gondoltam, nekem mást jelent a nyócker, mint neki. Ahogy olvastam, egyre inkább az lett az érzésem, hogy ugyanazokat az utcákat rójuk.

Nekem a nyócker az Alföldi utcai gyermekotthon rácsa. A dekkek, tűk, tiniprostituáltak, a cigányzene, és a Rákóczi tér világa. Az éhezésé és a fázásé. Aztán rájöttem, hogy a szerzőnek is, csak ő másik szemüvegen keresztül látja ezt. De ez nem is baj: nekem marad a gyermekvédelmis szemüveg, de mostanra megcsillan rajta az a báj, amivel Pál Dániel Levente az utcákat járva fényesre csiszolta.
Azért azt kár lenne tagadni, hogy mind rendőrségi, mind szociális, mind pedig gyermekvédelmi szempontból a nyolcadik kerület egy külön világ. Kicsit több a bűn, a probléma, a sötét, a sejtelmes. Aki nem érti az ott élők nyelvét, bármilyen szakember is: elveszett. Nem tud hozzájuk közel kerülni. Aki érti, az pedig nem biztos, hogy meg is érti őket. Aki nyóckeres, az az is marad. Lehet, hogy jobbá válnak a körülményei, lehet, hogy elköltözik, és egészen más lesz az élete, de a kerület hatása ott marad.
Apró kis történetekből láthatunk bele Józsefváros különös, színes világába. Némelyik kis történeten nevet az ember, a legtöbbön viszont keserédessé válik a mosoly. A legjobb történetek gyerekek szájából hangzanak el, misztikusak, édesek, naivak, mesések. Süt át rajtuk a sajátos kultúra, a közeg, amiben élnek. Olyan valósak, hogy akár mi is észrevehettük volna őket.
Régóta ez volt az első olyan novelláskötet, amelyik a magyar nyelvvel úgy varázsolt, mint Lázár Ervin néha: a kutya se értette, mit akar mondani, de a szavaknak íze volt és dallama. Ebből is látszik, hogy a kis sztorik megtörténtek, megéltek, az utcán jöttek szembe a szerzővel, aki a könyv végére megtanítja a nyelvet, amit a nyóckerben beszélnek.
Nem hinném, hogy korrajz lenne a kötet, az ott lakók ezt biztos ki is kérnék maguknak. Azt sem gondolom, hogy más kerületekről ne lehetne hasonló történeteket írni. Egyszerűen sok olyan gondolat jelenik meg benne, ami máshol nem, és mutat egy olyan képet, amit más nem tud, csak aki velük él, ott ébred, ott issza a fröccsöt egy kocsmában, ott kel fel hajnalban, hogy munkába menjen.
Mindig oda tettem a könyvben egy könyvjelzőt, ahol nagyon jó kis történetet találtam. Sokszor vándorolt benne a könyvjelző, mire elolvastam.
Köszönet a kötetért az Athenaeum Kiadónak.

Athenaeum Kiadó, 2017
• 320 oldal
• Kötés: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
• ISBN: 9789632936758