Január elején Szabó T. Anna feltette internetes oldalára egy régebbi versét, a Lackfi Jánost köszöntő A férfi, ha negyven… címűt –
„A férfi, ha negyven, az élete rendben,
még nem tökörészik, és nem kapuzár,
nem bízik a földi s az isteni kegyben,
mert veszt, aki áll és veszt, aki vár.”
–, mire a költőtárs válaszolt A nőci, ha negyven… címmel –
„A nőci, ha negyven, még beste a teste,
a lánya kamasz, vele harcol erőst,
még könnyeden ébred, elalszik az este,
s útjára bocsátja a reggeli hőst.”
–, és az elgurított hógolyó egész lavinát okozott!
Kettejük párbaja folytatódott, de közben beszálltak pályatársak és színvonalas amatőrök, és ami még érdekesebb-fontosabb, a pálya szélén megjelentek a nézők, a Facebook népe odatalált: százezrek olvastak bele és osztották meg. Ilyen népszerű versdobálást még nem látott a közösségi média!
És a labda szállt, kötet lett belőle, a versszeretők nagy örömére. és miről szólhatna másról, mint a Férfiről és a Nőről.
Forrás: nol.hu
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 56 oldal
Megjelenés: 2016. február 10.
Méret: 183 mm x 124 mm
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632935348
Related Posts
Dédé te vagy, meg én vagyok. Mi, akik tíz, tizennégy éves házasságokban élünk ki így, ki úgy. Van, aki marad, és van, aki kimondja, és…
Elgondolni azt, milyen lehet egy fiatalembernek megélni az egyedülhagyottság és kétségek közt létezés jelenlévőségét, meghatározó és megközelíthetetlen gondolat. Átélni, átérezni azt, milyen, amikor önmagunk félszeg,…
Van valami hátborzongató abban, ha az ember élvezettel olvas el egy ilyen kötetet. A költő archetípus megkívánja az örökös szenvedést, önmarcangolást ahhoz, hogy valódiságot tudjon…
„Fáradt vagyok. Csupa rés, melyeken át kicsurran, elfolyik az erő, míg üres nem leszek egészen.” (Részlet a Kórházi reggelek című versből)