2016. augusztus 29-én elhunyt Gene Wilder amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró és író. Legtöbbünknek minden bizonnyal a Vaklárma, a Dutyi dili, a Fényes nyergek, Willy Wonka és a csokoládégyár, illetve az Ifjú Frankenstein című filmekben nyújtott alakításai jutnak eszünkbe a neve hallatán, ám e nagyszerű komikus sok mindenben kipróbálta magát hosszú élete során. Karrierje első szakaszában főként a színház vonzotta, később a film világa csábította el. Ám amiről talán kevesen tudnak, az Gene Wilder irodalmi munkássága, jóllehet már maga a művésznévválasztás is nagy mértékben kötődik az irodalom szeretetéhez. Thorton Wilder iránti tisztelete jeléül választotta neve egyik felét, illetve a Nézz vissza, angyal című Thomas Wolfe-regény főszereplőjétől kölcsönözte a másik, a Gene-felet. Irodalmi hagyatéka mindössze négy saját, plusz egy társszerzővel közösen jegyzett mű. Magyarul két kisregénye jelent meg: Kis francia szajhám, valamint A nő, aki nem.
Gene Wilder: Kis francia szajhám
„A stílus esetleges egyszerűségéért két mentoromat, Ernest Hemigwayt és Jean Renoirt illeti köszönet.” – áll a kötet utolsó oldalán. Ez a néhány jó jól jellemzi, hogy mit is várhatunk ettől a karcsú kötettől. Egy emberközpontú, a történetre koncentráló egyszerű szavakkal, ám mégis filmszerűen megírt mesét.
A főszereplő, Peachy közlegény amatőr színész, aki a mű elején kalauzként keresi a mindennapi betevőre valót, hazamegy a feleségéhez, aki nem éppen úgy fogadja, ahogy azt hősünk szeretné. Egy rövidke üzenetben búcsút vesz asszonyától, és beáll katonának, majd hamarosan Európába hajóznak, és Franciaországban belekerül az első világháború eseményeibe. Német nyelvtudásának és színészi vénájának köszönhetően megússza, hogy kivégezzék az ellenséges német katonák, olyan hitelesen alakítja ugyanis, hogy ő egy híres kém, hogy a vezérkar is tárt karokkal fogadja, sőt még egy hölgyet is a „rendelkezésére bocsátanak”. Igen, ő – Annie Breton – lesz Peachy kis francia szajhája…
A történetvezetés lendületes, nemesen egyszerű és az érzelmekre ható. Keserédes romantika, abszolút megteremtve a hangulatot. Természetesen nincs olyan mélysége, mint egy háborús nagyregénynek, de maga az ember, a szerelem, a szépség olyan finoman ábrázolt, hogy az olvasó lelkét simogatja. A legnagyobb erénye a műnek, hogy nem megy át ripacskodásba, és nem lesz „csöpögős” sem. Wilder nem reformálta meg az irodalmat ezzel a kötettel, de érezzük a tiszteletet, az alázatot, és nagy mértékben a színészet szeretetét az írásán keresztül.
Fordította: Bíró László
Kiadó: Athenaeum
Terjedelem: 176 oldal
Megjelenés éve: 2008
Gene Wilder: A nő, aki nem
A második magyarul megjelent kisregény szintén az egyszerűségében rejlő nagyszerűségével érinti meg az olvasó szívét. A szerelem, az ember, az irodalom és a művészetek előtti főhajtás A nő, aki nem.
Jeremy Webb hegedűművész ideg-összeroppanásával indul a történet. A fiatalembert egy bizonyos Badenweiler nevű német faluban található szanatóriumba utalják, hogy kipihenje magát, és visszanyerje régi önmagát. Hősünk itt találkozik Anton Csehovval, aki az egyik legnagyobb példaképe. Illetve itt találkozik egy Clara Mulpas nevű hölggyel, aki a szívét ejti rabul, ám meghódítása nem bizonyul egyszerű feladatnak. Jeremy azonban kitartó, és mivel érzelmei igazak…
(Muszáj megjegyeznem, hogy az ideg-összeroppanást követő furcsa dühroham magyarázata a regény végén, az egyik kedvenc részem volt…)
Az előző Gene Wilder-történettel hasonlóságot mutat a mű abban, hogy itt sem kell ötvensoros mondatóriásokkal megvívnunk, valamint itt is a naivan humánus hang dominál, értem ezalatt, hogy a jóság, a szépség, az emberi értékek kapnak hangsúlyt leginkább. Romantikus film papíron. A két mű azonban a végkifejlet tekintetében jobban nem is térhetne el egymástól – az üzenet és a hatás mégis azonos. Nekem tetszett ez a bravúr.
Gene Wilder írói stílusára tehát elmondható, hogy – mint Renoir filmjei esetében, ahol a rendező inkább a színész maga – ő mint olvasó van jelen, ezért eltűnnek a fölösleges sallangok, marad a történet és a szereplők. Talán „felszínesnek” hathat emiatt ez a két kisregény, de ha belegondolunk, hogy egy ízig-vérig színész írta, máris megtelik hangokkal, színekkel, élettel a két történet. És ne feledjük el azt sem, hogy az értékes, fontos mondanivalóval bíró irodalmi művek sem minden esetben több ezer oldalasak, például: Az öreg halász és a tenger, Egerek és emberek, Állatfarm…
Fordított: Bíró László
Kaidó: Athenaeum
Terjedelem: 160 oldal
Megjelenés éve: 2009
Mindkét kötetért köszönet az Athenaeum kiadónak.
Related Posts
„A legnagyobb veszedelemben is mindig lesznek fák, amelyeket nem lehet átültetni. Én ilyen fáktól származom.” Donáth Mirjamot felvették New York legjobb egyetemére, azután évekig a…
Ez a regény olyan társadalmilag nem elfogadott, érzelmi és etikai szempontból sok ember számára megkérdőjelezhető témában íródott, amiről – meg merem kockáztatni – hogy sokan…
Annyira vártam ezt a könyvet, hogy elhoztam a Kiadóból, talán még a vásárolt mirelit cuccokat kipakoltam, aztán jött a kanapé, és Kardos Margit beszippantott. Övé…
Imádom Szentesit. A humorát, az intelligenciáját, a WMN -ben megjelenő összes írását, minden megnyilvánulását. Ez a könyv igazi csemege lesz. És 13-án jelenik meg. Irány…