A szerzőnek a második kiadott írása, nekem a harmadik olvasásom tőle.
Szerelmei történet. Két fiatal egymásra találása romantikus környezetben. Csónakkirándulás, a tó körül fenségesen magasodnak a fák, madarak dala kíséri az ébredő érzelmek, hamvas bimbódzását, miközben a lány és a fiú gondolatban is óvatosan kezdi beismerni magának, hogy ez bizony szerelem, tiszta, őszinte, vágyteli és hatalmas energiával bíró.
A tó mélyén egy kétszintes ház. A szerelemtől mindent kicsit másképp látó két fiatal elhatározza, hogy ez az ő titkuk marad, csak ők ketten lesznek, akik alámerülnek, és felfedezik a házat, ami nem lehetne a tóban. Búvárruhát szereznek, és elkezdik az épület titkainak kifürkészését. Csupa megmagyarázhatatlan dologgal szembesülnek. A ház a tó mélyén nem pusztul, a benne lévő tárgyak épségben vannak, mintha a lakók épp csak kirándulni mentek volna, mondjuk a felszínre, hogy felfedezzék a titokzatos fák világát.
A fiatalok egyre mélyebbre merészkednek a házba, közben a szerelmük is mindjobban kibontakozik, vágyaik beteljesülése már csak idő, nagyon rövid idő kérdése…
No, Malerman írt egy romantikus kisregényt. Malerman írt egy rá jellemzően beteg hangulatú romantikus kisregényt. Nekem talán ez a műve tetszett a leginkább, mintha ez lenne a legérettebb, de még ezt is korán szakította le a teremtés fájáról. Természetesen nem vártam a szerzőtől egyértelmű válaszokat az olvasás során felmerülő kérdésekre, hiszen ez a műve nagyon metaforikus, többrétegű, de… Malemrman jó tollú szerző lesz, most sem rossz – csak kicsit türelmetlen még.
Ha még nem olvastál tőle semmit, kezdd ezzel. Szép, beteg, titokzatos történet, szerethető szereplőkkel.
Amit viszont igenis szeretnék tudni: Malerman mi alapján rámolja be a szövegbe a fejezetszámozást? Legtöbbször érthető, még ha nem is feltétlenül indokolt, de van, ahová meg kellett volna, és oda csak azért sem. Mindegy, ettől még nem lett rossz a könyv. Sőt, benne van a pakliban, hogy ha elolvasnám pár év múlva újra, akkor máshogy értékelném. És valószínűleg egy huszonéves fiatal olvasónak is mást ad. Nekem kellemes kikapcsolódás volt néhány órára.
…azt hiszem, valahol irigylem Ameliát és Jamest a titkuk miatt – még ha ez a titok a szerzőnek köszönhetően nem is maradt az.
A kötetért köszönet a Fumax kiadónak.
Dobos Attila
Fordította: Rusznyák Csaba
Kiadó: Fumax
Terjedelem: 159 oldal
Megjelenés éve: 2017
Related Posts
Ha ez lenne Andy Weir első regénye… Jazz Bashara egy igazán belevaló, nagydumás és eszes bűnöző, aki a Holdon él. Artemis lakója, az égitest egyetlen…
A Fekete Tom balladáját pontosan az teszi erős szöveggé, ami Peter Clines 14-ét – szerintem- kicsit gyengévé. A terjedelem. A 14 sokáig csak mesél, miközben…
Ez a nap is elérkezett – jelen írás tárgya a John Cleaver-sorozat utolsó kötete. Hat regényen át élvezhettük ezt a jól megkomponált történetet, ami Dan…
Miriam Black története folytatódik – nagy örömömre, hiszen az első rész nagyon ütős volt, a szó mindenféle értelmében.