ANYA-LÍZIS 35: Kérdések özön(viz)e

A két nagyobb a nap java részét oktatási intézményben tölti. Általában én megyek értük, s persze vannak kérdéseim. Mi volt ma, kaptál-e jegyet, miért tiszta homok a nyakad, hol az úszócuccod, mit ebédeltetek, mi az, hogy holnap nem akarsz iskolába jönni, és hasonlók…

A válaszok is hasonlóan akadémiai magasságúak: ma iskola volt, édesanyám. Nem kaptam, de ha kapok, te leszel az első, akit értesítek. Mert homokoztam. Fogalmam sincs. Várjál csak… ööö… ebédet. Te simán kivehetsz szabadságot, én meg nem? Szerinted ez igazságos?

Hazafelé bandukolva beszélgetni jó dolog. Összeszedem magam és igyekszem érdekes lenni. Beszélgessünk a gyerkőccel, érdekesen, élményszerűen, nem kell ehhez gyerekpszichológusnak lenni, mondta egyszer egy gyermekpszichológus.
Régebben mondjuk könnyebb dolgom volt, hahaha, rajtam ugyan nem fog ki egy szimpla kis Miért-korszak, kapásból löktem a legblődebb válaszokat. Miért zöld a gyík? Mert a Teremtőnek kifogyott a kék filctolla. Miért kell a vécébe kakilni? Mert a mosdókagylót még nem éred fel. Ha én fiú vagyok, én miért nem tudok szülni, miért csak a lányok? Ez így lett kitalálva: kisfiúknak kisautó, kislányoknak hajasbaba, ez van.

A lánygyerekbe tört bele a bicskám aztán. Anya, mi az a tény? – kérdezte viszonylag elég fiatalon, öööö, válaszolta Anya, a tény, az az, amikor… na várjál csak, megpróbálom egy példával megvilágítani, szóval ha mondjuk megint úgy hagyod a szobádat, mint ahogy tegnap reggel hagytad, akkor tény, hogy nemulass lesz, érted? Bólogatott egy darabig, aztán felnézett rám: Anya, mi az az orgazmus?

Manapság már csak kapkodom a fejemet, a kérdéseik ugyanis egyre agyafúrtabbak és mindig olyankor érkeznek, mikor hazafelé autózva éppen bekanyarodnék, indexelnék, vagy sávot váltanék. Múltkor emiatt például kétszer körbejártuk ugyanazt a tömböt, mert elfelejtettem elfordulni a lámpánál. Miért erre megyünk? – kérdezte a nagyobbik, erre könnyedén legyintettem, hogy néha kell egy kis változatosság, a vörös fejemet pedig megpróbáltam rendőrlámpának álcázni. Anya, te kibírnád, hogy egy zombi seggbe harapjon? – jött a következő kérdés, erre sajnos lefullasztottam a motort, szerencsére nem foglalkoztak vele különösebben, mert éppen azon vitatkoztak, lehet-e a Mennyországban pisilni.
Már majdnem a ház előtt jártunk, mikor befutott az utolsó kérdés:
– Anya! te mit csinálnál, ha egy döglött sündisznó lennél?
Mire Anya lelkében fuvolázva dőlt hátra, hogy végre, végre, valamire ő is tudja a választ, mégis szép a napsütés és volt értelme a sok átbeszélt délutánnak és a gyermekpszichológusokkal készült cikkek elolvasásának.
Szóval Anya hátradőlt az ülésében és virágméz hangon csak annyit mondott:
– Oszlanék.

Kocsis Noémi