A kutya, hasonlóan a többi élőlényhez, érzékszervei segítségével észleli környezetét, így szerzi tapasztalatainak jelentős részét. Hallása és egyensúlyszerve testének térbeli helyzetéről is tájékoztatja.
A szaglás után a kutya legfejlettebb érzékelése a hallása. Ez utóbbi a más érzékelésekhez viszonyítva különféle élességben fejlődött ki a különböző fajták egyedeinél, s gyengül az előrehaladó korral, akárcsak a látás. A kutyák közötti társas kapcsolatok mindenekelőtt hangok kibocsátásán alapulnak, s életük számos mozzanata is, így vagy úgy, ugyancsak függenek a hallástól.
A kutya nagy pontossággal méri be azt az irányt, ahonnan a hang származik. A hangforrás felé fordítja a fejét, mégpedig úgy, hogy a hang azonos erővel érje mindkét fülét, tekintetét pedig arra felé szegezi, amerről a hang érkezik. Ha nem sikerül megpillantania a hangot adó dolgot, és nem tudja legyőzni kíváncsiságát sem, ide-oda billenti fejét, ily módon pontosan tájékozódik a hang eredetéről.
A hangforrás meghatározásában a kutya magasan túlszárnyal minket. Ha az eb körül képzeletbeli kört rajzolunk, és azt beosztjuk 360 fokra, 5 foknyi pontossággal képes lokalizálni a hangot, vagyis ötször-tízszer pontosabban, mint mi. Kimutatták, hogy a kutya képes megkülönböztetni olyan hangforrásokat is, amelyek a kísérleti állatokhoz viszonyítva csupán egy foknyi távolságra vannak egymástól; ám ez a csodálatos helymeghatározóképesség-szint csökken, ahogyan a hangfrekvencia emelkedik.
A kutya hall minden olyan erősségű és frekvenciájú hangot, amelyet a normál emberi fül észlel, sőt még azokat is, amelyek a hallási tartományunkon már kívül esnek. Általában arra tanítják a kutyát, hogy lehetőleg a halk hangokra (vagy legalább azokra is) reagáljon, de amikor leköti valami a figyelmét, bizony nagyobb intenzitású hangra van szükség az észre térítéséhez. Minden tenyésztő tudja, hiábavaló próbálkozás halk hangon véget vetni az időnként meg-megújuló üvöltő koncertnek. Egy hangos, éles „csend!” kiáltás viszont a képzett kutyáknál azonnal kiváltja a kívánt hatást.
Egy híres utazó leírása szerint egyszer, amikor szánhúzó kutyákkal járt valahol a sarkvidék közelében, általános verekedés tört ki a kutyák közözz, amely, ha nem sikerült volna idejében elfojtani, emberre és állatra nézve egyaránt tragikusan végződhetett volna. Ám egyetlen hangos ostorpattintás elég volt ahhoz, hogy a veszettül marakodó ebek abbahagyják a küzdelmet. A történethez persze hozzátartozik az is, hogy ezeket a kutyákat megtanították, mit jelent az ostorcsapás fájdalma.
Nemcsak halljuk, érezzük is a hangos hangot. E tekintetben az ember és a kutya körülbelül azonos képességekkel rendelkezik. Azok, akik már hallották, tudják, hogy légvédelmi sziréna hangja mennyire fülsértő, és a hátgerincben is érezhető. Egyesek például azt állítják, hogy a kutya szenved olyan emberi füllel nem érzékelhető hangoktól, amelyeket a tévékészülék bocsát ki. A tapasztalat azonban ezt a feltevést nem igazolta. A kutya általában nyugodtan hever a működő készülék közelében, és nehezen képzelhető el, hogy az valamilyen komolyabb kárt okozna hallásában.
Ha az érzékelések fontossági sorrendjét akarjuk megállapítani, akkor a kutyánál ez a következő: szaglás, hallás, látás. Ez természetesen elméleti sorrend, hiszen a valóságban a kutya egyszerre használja valamennyi érzékét.
Forrás:mindenamihallas.hu
Related Posts
Ha valaki közel áll hozzánk, akinek a hallásánál problémákat észleltünk, kedves dolog az illetőt elkísérni egy vizsgálatra. Jobb, ha két ember van jelen, különösen akkor,…
„A szem a lélek tükre” – mondják, azonban kevésbé köztudott, hogy fülünk nagysága és formája is sokat elárulhat jellemünkről. Évezredek óta a fiziognómia, vagyis az…
Egyre gyakrabban látni az iskolákban – nem hazánkban (a szerk.) – fültokot viselő gyermekeket. Nem olyan fülhallgatóra gondolunk, amellyel zenét hallgatnak, hanem speciális hallásvédő eszközre.…
Ha erős sikolyt vagy sikítást hallunk, szinte mindannyiunknak az az első reakciónk, hogy befogjuk a fülünket, de még ezzel együtt is előfordul, hogy szinte az…