Kisfiúk, nagyfiúk – Balogh Tamás novelláskötete

Rövidesen megjelenik Balogh Tamás Kisfiúk, nagyfiúk című novelláskötete. Már ajánlottam, most is jó szívvel teszem. A novellák közül nem lehet választani. Úgyhogy inkább írtam róla. Tehát már csak ki kell várni a megjelenését és elolvasni. 

Ahhoz, hogy az ember meg tudja élni az emlékeit, tapasztalttá, bölccsé kell válnia. Hogy le is tudja írni őket, ahhoz katarzisok, tragédiák, világmegváltó borozgatások, sok karácsony, sok hajnal és éjszaka kell. Valahol útközben meg kell tanulni fűzni is a szavakat, amiket anyánktól hallottunk először. Ötvözni a széppróza összes elemét a történetek néha vulgáris, obszcén, vitriolos elemeivel. Egyensúlyozni a szavak között, hogy összeálljon valami belőle, valami értékes, amit érdemes könyvbe fűzni a vulkánfíber bőrönd cetlijeiből, az újságkivágásokból és a régi, poros fényképek közül.

Olvasás közben egyszer sem szerettem volna Baloghtomi lenni. Legfeljebb az a kisfiú talán, akit a szülei tisztességre, szeretetre neveltek. De az, akinek a katarzisait és tragédiáit át kellett volna élni, na, az nem akartam lenni közben. Néha sírtam is, na persze nekem se könnyű, hiszen ismertem belőle pár szeletet, és nem a legjobbakat. Meg persze sokat vihogtam is azért.

A tiszta, minőségi irodalmi élményen túl adott a könyv egy álmatlan éjszakát. Egy hajnali cigit kint a hidegben, és a gondolatot: soha nem szabad feladni, ami fontos. Legfeljebb, ha elveszítjük, gyűjtsük az emlékeket egy régi bőröndbe, és ha elég sokszor megtépázott már bennünket az élet, írjuk le. Nekik. Hogy tudják, milyenek voltunk.

Borsos – Kőszegi Erika