Könyvajánló – Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén (Halál-Hírek 0.)

Paradox, de a legjobban azt sajnáltam, hogy nem olvashattam el egy ültő helyemben ezt a könyvet, pedig szerettem volna. És hogy ez miért is paradox? Mert ez a hatszáz oldalas remeklés egyetlen nap története nagyrészt. Aki már olvasta a sorozat másik kötetét, tudja, hogy nagyjából, mi is ez az egész Halál-Hírekes dolog. Aki meg nem olvasta, annak javaslom, hogy mihamarabb tegye meg. Adam Silvera nem ír bonyolultan, annál inkább ír érzelmekre hatóan, emberien és nagyon szerethetően. Tulajdonképpen ifjúsági irodalom, de én bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az eredeti történeteket, a jó alapötleteket, amik aztán nagyszerűen vannak kibontva.
Ebben a kötetben is két fiú találkozását, egymásra találását meséli el nekünk a fiatal szerző, ráadásul abban is elég hamar biztosak lehetünk, hogy melyikük nem éri meg a holnapot, hiszen az első oldalakon megtörténik a hívás, amiben közlik a modellnek készülő Valentinóval, hogy ma fog meghalni. Sőt, ő az első a világon, akit a Halál-Hírek hív. A másik srác, Orion azonnal azt hiszi, hogy valami tévedés történt, hiszen ő a szívbeteg, aki inkább esélyes lenne egy efféle hívásra, nem úgy, mint a másik fiú, aki kisportolt és teljesen egészséges. Ám a Halál-Hírek nem téved. Az első napon még nem tökéletes ugyan a rendszer, de annyiban már akkor is az, hogy akivel beszéltek, az a nap végére mind halott lesz.
Szeretem Silverában, hogy nem próbálja részletezni, hogy a Hírek, honnan tudja, kiket kell hívni. Egyszerűen tényként kezeli, és mi, olvasók elfogadjuk ezt… illetve, én biztosan.
A másik, amit nagyon szeretek benne (és ami miatt elnézem neki, hogy hogy ebben a részben talán picit sok volt a véletlen találkozás), az a stílusa. Gördülékeny, lendületes, ahol kell, ott megható, ahol belefér, ott humoros, könnyed. Mindezt úgy, hogy sok szereplőt mozgat alapvetően, és mindegyiknek tud saját hangot adni, a szerephez méltóan mélyíti a karaktert, és teszi őket szerethetővé vagy gyűlölhetővé. A párbeszédek nagyrészt életszerűen peregnek, a cselekmény nem áll le akkor sem, ha fejezetváltással egyúttal szereplőt is váltunk. És annak ellenére, hogy kétszáz oldallal hosszabb az előző (utózó) résznél, egy percig sem érzetem túlírtnak vagy unalmasnak. Egyszerűen azért működik az egész, mert Orion és Valentino kalandjai érdekesek, még ha tudjuk is, hogy a végén…
Természetesen nem szándékozom spoilerezni, de az biztos, hogy a regény egyik kulcsmomentuma az egyik legromantikusabb és legszebb, amit könyvben valaha olvastam.
Részletezhetném még, hogy a könyvben van számtalan apró mozzanat, amik önmagukban is elég érdekesek, ahhoz, hogy hosszan elgondolkodjunk azon, hogy ha a Halál-Hírek valóban az életünk része volna, akkor a ma természetesnek vett dolgok, hogyan alakulnának át, csupán az által, hogy egy-egy adott személy hívást kap tőlük.
Továbbra sem tudom, én hogyan élném a Végnapomat, ha létezne a Halál-Hírek, de azt nagyon valószínűnek tartom, hogy regisztrálnék rá. Persze ezúttal is, mint ahogy a másik könyvnél is, volt/van bennem kétely, hogy valóban így fogadnák-e ezt a hívást a fiatalok (vagy öregek, vagy bármilyen korúak), de az biztos, hogy amíg valaki így tudja megírni és hitelesnek hat, addig én vevő vagyok az ilyen történetekre. Ez egyben azt is jelent, hogy remélem, Silvera folytatja, és lesznek még, akik meghalnak a végén, még ha egy-egy történet olvasása közben picit én is meghalok.
Ha rám hallgattok, akkor olvassátok el mindkét eddig megjelent Halál-Hírek-regényt.
A kötetért köszönet a Menő Könyveknek.

Dobos Attila

Fordította: Morcsányi Júlia
Kiadó: Menő Könyvek
Megjelenés éve: 2022.
Terjedelem: 605 oldal