Könyvajánló – Nicolas d’Estienne d’Orves: Eiffel

Most kicsit bánom, hogy nem szoktam toplistát írni az általam olvasott könyvekről, ez a karcsú kis kötet a gyönyörű borítójával ugyanis odaköltözött volna a dobogóra. Vágytam egy könnyed lektűrre, és megkaptam. De többet is. Ez a regény egyszerűen olyan, amit az ember elkezd, aztán csak olvassa és olvassa, majd amikor a végére ér, akkor azt kívánja, bárcsak lenne még vagy ötszáz oldal belőle. Semmi nagy varázslatra ne tessenek itt gondolni, mert mindössze annyi történik, hogy a szereplők szinte azonnal közel kerülnek az olvasóhoz, a helyszínek azonnal láthatóvá válnak, a kor hangulata, a miliője szintén azonnal körénk teremtődik. Két idősík váltakozik a műben. Egyiken a fiatal, épp csak a karrierje kezdetén álló Eiffel története, a másikon a már elismert és köztiszteletnek örvendő Eiffel élete olvasható.
Már az első oldalakon megmutatkozik, hogy milyen ember is volt ez a nagyszerű mérnök. A saját életét kockáztatva menti meg az egyik munkása életét. Majd a biztonságos munkakörülmények megteremtéséért áll ki magasabb szinteken.
Egész életét végigkíséri ez a szemlélet, mert jól tudja, hogy az emberei tisztelete és szeretete felbecsülhetetlen és nélkülözhetetlen, ha valóban maradandót akar alkotni.
Természetesen a regényben igen jelentős szerepe van Gustave Eiffel magánéletének is, azon belül is egy olyan szerelem leírásának, amely magában hordozza a katartikus élményeket és a pokolmély szenvedést. Mindezt azonban olyan finoman és érzelemgazdagon tárva elénk, hogy egy valóban romantikus, ám egyátalán nem túlcukrozott mesét olvashatunk, amely minden bizonnyal igen komoly valóságtartalommal is bír.
Számomra a nagyszerű stílus és fordítás mellett mindenképpen az adta a legtöbbet, hogy megismerhettem a francia főváros talán legismertebb építményének háttértörténetét. Ahogy azt is megtudhattam, hogy milyen sokan ellenezték a torony építését, és nem csupán az átlagemberek, hanem ismert művészek, írók, politikusok is.
Tetszett az is, hogy csupán jelzésszinten mutatja meg az élet sokszínűségét a szerző, amikor először azért nem lehet a két szerelmes egymásé, mert Eiffel még úgymond egy senki; később pedig már azért nem mert túlságosan nagy tekintélyű ember. Közben pedig, ha a dolgok mögé tekintünk, azt láthatjuk, hogy bármely idősíkot is nézzük, azt látjuk, hogy egy szerelmes férfi vágyakozik álmai nőjére. Szerencsére a szerző sokkal jobb tollú, mint én, ezért ő sokkal érzékletesebben és érzelmekre hatóbban fogalmazza meg mindezt.
A regény végén van még egy momentum, ami oly erős, hogy azóta a torony egészen más arcát mutatja nekem, ha felbukkan a képe valahol… Nem írom le, mi ez a dolog. Inkább arra biztatok mindenkit, hogy olvassák el ezt a remek történetet, és közben kapcsolódjanak ki, engedjék, hogy a szavak varázsa elröpítse önöket a szürke hétköznapokból. Az Eiffel számomra 2022 egyik legnagyobb meglepetése.
A kötetért köszönet a General Press kiadónak.

Dobos Attila
Fordította: Kaló Krisztina
Kiadó: General Press
Megjelenés éve: 2022
Terjedelem: 304 oldal

Kapcsolódó tartalom

Könyvajánló: Elizabeth Hoyt: Az álarcos csókja

Isabel Beckinhall bárónő meghökkentő jelenet szemtanúja lesz, amikor hintajával London egyik szegénynegyedén hajt keresztül. Egy halott hever a kövezeten furcsa, pepita bohócruhában: a rettegett St.…

Könyvajánló – Julia London: A vad skót

Hát, kérem szépen, van az úgy, hogy az ember csak lubickol és lubickol a komfortzónájában, mert az jó. Aztán valahonnan jön egy kósza ötlet, hogy…

Könyvajánló – ELIZABETH BERG: Hol volt, hol nem volt…

Elizabeth Berg könyve édes-bús történet kétféle szerelemről: egy kiüresedett, sosem működőről, és egy fiatalon szárbaszökkent, harcos-dacos érzésről. Sadie elvált szülők gyermeke. Édesanyjával, Irenevel él, aki…

Könyvelőzetes – Elisabeth Gifford: Elhallgatott szavak

Ha a legféltettebb titkainkat épp azoknak nem mondjuk el, akiket a leginkább szeretünk, vajon miben reménykedhetünk?

Vélemény, hozzászólás?