Könyvajánló: Amanda Stevens: A Sírkertek Királynője-sorozat

„Ilyen egy igazi paranormális románc!” – New York Journal of Books.

Szerencsére ettől jóval többről van itt szó. Van ez a trilógia… illetve egykor talán annak induló sorozat, de jómagam már hallottam a készülő negyedik részről is csiripelni a madarakat… ami nemre és korra (na jó, tizenégy-tizenöt év alattiaknak nem feltétlenül ajánlanám ezeket a könyveket) való tekintet nélkül, mindenkinek kellemes, borzongással teli órákat szerezhet.

Amanda Stevens megalkotott egy nagyon szerethető karaktert Amelia Grey személyében, aki temetőket restaurál, plusz látja a szellemeket. Az édesapja szinte mindennél fontosabbnak tartotta, hogy a lánya egy életre megtanulja, hogy a szellemek nem a mi világunk részei, ezért ha meglátja látja őket, semmiképpen ne vegyen tudomást róluk, mert akkor a holtak visszatérnek, hogy az emberek melegét és életenergiáját magukba szíva igen nagy hatalomra tegyenek szert, ami az emberiség végnapjainak eljövetelét hozná. Apó – ahogy Amelia nevezi az apját – még azt is a lelkére köti, hogy azokkal se érintkezzen, akiket kísértenek a szellemek, és hogy mindig tisztelje a holtakat, ezért soha ne hagyjon semmit a területükön, illetve soha ne is vegyen el onnan…

Amelia igyekszik mindig szem előtt tartani a fenti intelmeket, ám egy napon egy holttestet találnak abban a sírkertben, amit a lány éppen restaurál. A rendőrség a segítségét kéri, mert szükségük van a lány munkája során készült fényképekre, valamint a vallomására, hogy tapasztalt-e bármilyen furcsaságot az elmúlt napokban.
A nyomozást vezető John Devlin igencsak felkelti a fiatal nő érdeklődését, mert körüllengi valami misztikus, rejtélyes melankólia, illetve az őt kísérő két szellem – egy kislány és egy asszony – jelenléte sem hétköznapi dolog. Amelia az apja intelmei ellenére elvállalja, hogy segít a nyomozásban, ami egyben azt is jelenti, hogy közel enged magához két halottat – még ha nem is mutatja, hogy látja őket, illetve kapcsolatba kerül egy olyan emberrel, akit kísértenek. Ráadásul egyre sokasodnak a halálesetek, a megoldáshoz pedig látszólag nem közelednek a hőseink, minket, olvasókat azonban egyre mélyebben magához húz az a csodásan sejtelmes és rideg, ám idegenségében is valami földöntúli szépséget hordozó világ, amibe betekintést nyerünk ezen könyvek jóvoltából.
A sorozat egészére elmondható, hogy nagyon erős az atmoszférája. Végigborzongjuk a három kötetet, ami nagyon ritka a mai ‘paranormális románcos’ felhozatalban. A Sírkertek Királynőjénél ugyanis a romantikus szál nem olyan hangsúlyos, hogy a történet rovására menne, mert bizony máskor az esetek kilencven százalékában semmi más nem történik, mint hogy két olyan ember, vagy lény szerelmesedik össze, akik nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehetnek egymáséi, és azoknál a regényeknél bizony legtöbbször a cselekmény teljesen háttérbe szorul, és egy szirupos áldrámává egyszerűsödnek. Amanda Stevens azonban mértéktartó, számára fontos, hogy olykor csavarjon egyet a töréneten. Számomra ez nagyon szimpatikus volt, mint ahogy az is, hogy a nyomozóról csak nagyon-nagyon lassan kapunk teljes képet. Ez is egy olyan plusz, amit másoknák nem igazán tapasztaltam. Legtöbbször adva van egy kész figura – aki igen gyakran jól ismert panelekből van legyártva -, aki már sehová sem fejlődik, és nincs benne semmi titokzatosság. Devlin figurája viszont már szinte a megjelenésekor is rengeteg kérdést vet fel. (Az pedig, hogy még pihentetni is hajlandó volt a szerző ezt a karaktert, és így egyben a szerelmi szálat is megint csak elismerésre méltó.)
Amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy Amanda Stevens olyan jól jeleníti meg egy-egy temető hangulatát, hogy az ember szinte kedvet kap, hogy tegyen egy borongós sétát valamelyik sírkertben, bármennyire is morbidnak tűnjön ez a gondolat. Persze, ha ott lennék, és az ágak közt látnék/látni vélnék valami árnyszerű jelenést, valószínűleg igen hamar visszakívánkoznék a jó kis olvasósarkomba.
Amanda Stevens sorozatát tehát mindenképpen ajánlom azoknak az olvasóknak, akik nem rettennek vissza egy kis borzongástól, nem kevés izgalomtó, és egy… na jó, kétcsipetnyi romantikától. Arról már nem is beszélve, hogy mindhárom kötet borítója nagyon szép és kellően magán hordozza a művek hangulatát.
Dobos Attila

I. rész – Örök Kísértés
II. rész – A birodalom
III. rész – A Próféta
Kiadó: Athenaeum
Megjelenés éve: 2012, 2013, 2014