Na, gondoltam, poroljuk le ezt a több mint 35 évvel ezelőtt írodott krimit… aztán hamar rádöbbentem, hogy itt szó sincs semmiféle porosságról, kérem. A Született bűnözők fogta magát, beszippantott kb. az első oldalon, aztán el sem engedett, amíg önelégült mosollyal el nem értem az utolsó sorig.
Nem akarok nagy szavakat használni, de ez a könyv hihetetlenül jól van összerakva. A sztori, a karakterek, a poénok, az utánozhatatlan dialógusok, egyszóval a tipikus Elmore Leonard-féle esszencia ezúttal is hibátlanul működik. Ha agyonütnek, sem tudom megmondani, hogy mitől ennyire jellegzetes ennek az embernek a stílusa, de hogy valamit nagyon tudott (igen, sajnos már múlt idő, mert tavaly augusztus 20-án elhunyt), az biztos. Leginkább ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor két zenész bluest játszik, és az egyikük B.B. King. Lehet, hogy ugyanazt a hangot fogják le, mégis azonnal hallatszik a különbség.
De hogy a történetről is álljon itt néhány szó, az van, hogy két lúzer haver elhatározza, hogy elrabolják a jól menő építési vállalkozó nejét, majd egymillió dollárért cserébe visszaszolgáltatják az asszonyt hajszálgörbületlenül. Az egyetlen bibi, hogy a házaspár éppen válófélben lészül lenni, de erről az aktualitásról még a feleség sem értesült úgy igazán, csak azt érzi, hogy a kedves férje már nem gondolja olyan komolyan a ‘jóban-rosszban’ kitételt.
A fekete és fehér emberrablópáros – kiegészülve egy nem is annyira látens náci fajgyűlölővel – így olyan helyzetben talája magát, amire előre nemigen lehetett felkészülni. Kénytelenek improvizálni, miután kiderül, hogy az aggódó férj nem aggódik igazán, az asszonyka pedig tulajdonképpen olyan nagyon nem is vágyik vissza a családi fészekbe.
Ezek után sejthető, hogy nem egy hétköznapi túszdrámát olvashatunk a továbbiakban sem. Mint ahogy az is garantált, hogy remek szórakozásban lesz részünk a könyv olvasása közben.
Tehát, aki szereti a meghökkentő fordulazokban bővelkedő, tarantinósan fricskázós, pörgős-szellemes jóféle amerikás krimit, ne nagyon hezitáljon, merüljön el a bűn eme fenségesen szórakoztató mocsarában.
Illés Róbert ezúttal is hozta a megszokott formáját, így egy nagyszerűen fordított kötetet köszönhetünk a Jaffa Kiadónak.
Dobos Attila
Kiadó: Jaffa
Fordította: Illés Róbert
Megjelenés éve: 2014
Terjedelem: 236 oldal
Related Posts
Szeretem a Myron Bolitar-sorozatot. Ezúttal sem kellett csalódnom. Talán egy leheletnyivel gyengébbek a poénok a történet elején (nem lényegtelen adat, hogy ez a kötet az…
Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Regényeit a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon, eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel 50 millió példányt adtak el…
Sam Capra másodszor férkőzött be a mindennapjaimba. És ezúttal is, mint egy gyorsvonat, száguldott át az agysejtjeimen. És ezúttal is, mint legutóbb, nagyszerű szórakozásban lehetett…
Lisa Kallistó, a jeges tóvidéken élő háromgyerekes anya pont olyan, mint a többi agyonhajszolt anyuka. Tökéletesnek látja mások életét, de úgy érzi, a sajátján nem…