Könyvajánló – Erlend Loe: Doppler

Doppler bukik egyet biciklizés közben, és jól beüti a fejét, majd a földön pihengetve rádöbben, hogy elege van az addigi életéből, és ő bizony ezután az erdőben fog lakni. Dopplernek van egy felesége és két gyermeke, ám a férfit ezek nem befolyásolják. Felmond a munkahelyén, és beveszi magát a közeli erdőbe. Az általa elejtett jávorszarvas borja mellé szegődik, és hűségesen követi a napról napra szakállasabbá váló volt városi embert. Dopplerhez olykor felmegy a felesége, hogy férjét jobb belátásra bírja. Ezt nem igazán éri el, ám sikeresen teherbe esik újra. A férfit ez sem téríti vissza az előző életéhez…

A Naiv.Szuperhez képest ez már egy jóval érettebb mű, ami ugyanúgy társadalomkritikai mondanivalóval bír, mint az elődje, de szerencsére Doppler elevenebb figura, mint a szerző első könyvének elbeszélője.
Az abszurditás igen komoly szerepet kap ebben a kisregényben, vagy csak ott, északon zakkantabbak a népek. Nekem valahogy nem túl életszerű az asszony reakciója a férje életmódváltásával kapcsolatban. Nem hiszem, hogy rábíznám a gyerekeimet egy olyan emberre, aki fél éve nem volt otthon, és úgy néz ki, mint egy hajótörött, vagy egy csavargó. Ő megteszi. Ilyenkor elgondolkodom, melyikük is a bolondabb… Természetesen ez csak egyetlen példa volt, de akad még a műben szép számmal.
Szóval Loe megalkotta ezt az antihőst, és sokan megkedvelték őt – mármint Dopplert. Szerintem ez jelzi, hogy a társadalmunk nem túl acélos. Mert a vissza a természetbe-dologgal nincs is baj, de ha egy családapa lépi ezt meg egyik napról a másikra, az azért minimum aggasztó. Szerethető bolond persze, de nyugtalanító is egyben.
Na, mindegy. Ez a könyv jó. Jó volt olvasni. Sokaknak talán a humora is bejön. A stílus pedig vagy tetszik, vagy nem – Loe ilyen. Nem bántam meg, hogy szántam rá időd, de nem tartom egy irodalmi alapvetésnek. Korrekt iparosmunka, de maradok Vonnegutnál asszem.

Dobos Attila

Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz
Kiadó: Scolar