Könyvajánló: Grecsó Krisztián: Vera – Fele sem mese

Két évet kellett várni Grecsó Krisztián új könyvére, s öt évet arra , hogy újra regénnyel jelentkezzen a József Attila – díjas költő. A Magvetőnél 2019-ban megjelent Vera megidézi számunkra a nyolcvanas évek Magyarországát, Mikulás-ünnepekkel és ünnepelt vidéki színésznőkkel, a Kádár-koszak letűnt díszleteivel, amik az olvasóban – már ha 1980 előtt született – bizonyára édeskés, Éva vermutra emlékeztető nosztalgiát ébreszt. A regény félédes pezsgőbe és házi pálinkába áztatott miliőjében nevelkedik, s válik hirtelen babákkal játszó gyereklányból összezavarodott kamasszá Tátrai Vera, amiben igen határozott szerepe van a Jaruzelski Lengyelországából hazánkba érkező Józefnek, akivel Vera megéli az első szerelem – vagy az első, szerelemnek gondolt érzés – újdonságát, fennköltségét, magától értetődőségét.

Grecsó finom eszközökkel mutatja be ezt az érzékeny gyereklány-korszakot, többségében kerülve a direkt ráutalásokat, inkább sejtet, rávilágít, végigvezet, ami egyszerre határozott előnye, s olykor gyengéje is a szövegnek. Kétségtelen azonban, hogy mindvégig fenntartja az érdeklődést, mondhatnánk: izgatottságot. A történet szövése annyira meseszerű, hogy egyszerre mozog a közhelyek és a brazil szappanoperákból ismert és unt fordulatok világában, s izgatottságunk nem annak szól, vajon a kis Verát tényleg örökbe fogadták-e (igen), vajon Józef tényleg visszamegy-e Lengyelországba (naná, hisz csak 11 évesek, mi mást tenne?), s a Mátyás téren üldögélő öregek vajon Vera eltitkolt nagyszülei – e (igen), sokkal inkább a szerződért izgulunk, reménykedve abban, hogy ne, ne játssza ki a szappanopera-kártyát. De végül csalódunk, mert igenis odaveti az asztalra, pontosan, tévedhetetlenül, minden klisé és bántóan mesterkélt fordulat ott van, tán csak azt felejtette ki, hogy kiderüljön, Vera és Józef testvérek valójában, s Vera sem vakul meg a hatvanötödik és a kilencvenhatodik oldal közötti időszakra. S az, hogy a főhős gyermekkori legjobb barátnője tulajdonképpen az unokatestvére, igazából már meg sem lep senkit.
S közben a háttérben ott van a lágerbe hurcolt és ott pusztult igazi nagyszülők feldolgozatlan magyar tragédiákat érintő valósága, a számtalan nevelt gyerek traumái, a szétesett családok, megtört életek generációkon átívelő nyomorúsága, de erre igen kevés szót veszteget a szerző. Vera története játszódhatna 2019-ben, vagy 2045-ben is, a gyermek fejlődése szempontjából az évszám csupán a körülményeket jelöli, de ha már a Kádár érát választotta idősíkul a szerző, ráadásul egy transzgenerációs családi traumába ágyazta fejlődésregényét, megérdemelte volna az időbeni kontextus a mélyebb kidolgozást.
Vera kamaszodik. A regény elején babáival játszó gyermekből a kegyes hazugságot eszközként magától értetődően használó nagylánnyá válik, s a regény végső kicsengése is épp ez: a felnőttség egyet jelent azzal, hogy megtanulsz hazudni, önmagadnak, de leginkább másoknak, mert a felnőttek hazudnak. Vera fél-felnőttségének megjelenése maga a hazugság – nem a gyermeki füllentés, hanem az igazi, határozott és kérdést nem viselő, felnőtt hazugság.
De míg eljutunk eddig, igen sok fordulat történik a regényben, bőven több annál, hogy szórakoztató legyen, bőven érdektelenebbek annál, semhogy meglepődjünk rajta, viszont Vera lelkének változásai, érzései és érzékelései, összezavarodottsága vagy megjátszott felnőttsége magával ragadó. Ismerjük ezeket az érzéseket mind, s Grecsó épp olyan pontosan és mélyen írja le ezeket, mintha mi magunk tettük volna, ha tizenéves korunkban képesek lettünk volna erre. S az regény legerősebb része mégiscsak ez: Grecsó képes volt egy felnőtt gondolatiságát, kifejezésmódját, érzékelését átültetni egy gyermek életébe. Egyetlen pillanatra sem marad kívülálló, nem a lapok széléről szemléli főhőse kalandregényszerű bonyodalmait, mindvégig vele marad, ott ül a foncsikja végén, ő a Varjúdombi mesék főcímzenéje, vagy a karamellás tej íze. Körbefogja, kíséri Verát ezen az úton, ami akkor is kimagasló teljesítmény, ha maga a szerző az, aki felfoghatatlan akadályokat állít a kislány elé.

Hellenbárt László

Magvető Kiadó, 2019-05-18
327 oldal, kemény kötésben
ISBN 978-963-14-3829-1