Könyvajánló – Hartay Csaba: Rajongók voltunk

Hartay Csabától ez volt a harmadik olvasásom. A Nem boci humora, szarkazmusa, könnyedsége nagyon tetszett. A Holtág igen mélyen megérintett. Most újra a könnyedebb hang jött, de benne van a felnőtté válás hangulata is. Talán ezúttal kevésbé mutatkozik meg Csaba poétikus írásmódja, de azért vannak olyan mondatok, amikből kitűnik, hogy a szerző költői vénával is meg van áldva. A kötet velejét a zéletérzés, a zifjúság lázadó, rácsodálkozó, keménykedő, bandázós stílje uralja.

A magyar 80-as évek hangulata, a ma már mosolygásra késztető dolgok felidézése, a korabeli zenék, ételek, tárgyak mind-mind előhozzák az akkor már élt olvasóból a saját emlékeit. Mivel magam is akkor voltam ifjú, természetesen azonnal bele tudtam helyezkedni a novellafüzér miliőjébe, és szinte kedvem támadt, hogy papírra vessem hasonló emlékeimet. Mert nekem is volt, első hamburger, csók, csalódás, bajkeverés, szülői dorgálás. A kor nagy zenéi, filmjei nekem is csodaszámba mentek. Vidéki gyerek lévén, már maga a főváros is külön országnak tűnt, ahol az emberek nem köszönnek minden szembejövőnek, ahol a srácok bandákba verődve dumálnak a parkokban, ahol benzingőztől terhes a levegő, de ahol az utcák mégis valami előkelőt próbálnak sugallni.
Hartay Csaba elbeszélői hangja tökéletesen adja vissza azt a stílust, ahogy akkor mi, fiatal suhancok beszéltünk. Nagyon kemények voltunk, hiszen láttunk már karatés filmeket, nagyon kanosak voltunk, hiszen láttunk már kártyanaptáron meztelen nőt, és nagyon nem tudtuk, hogy a szüleink miért próbálnak beleszólni mindenbe. Aztán, ahogy az élet körénk sűrűsödött, kezdtük felfogni, hogy egy percre sem voltak ellenünk, csak ők már rendelkeztek a tudással, a tapasztalattal, amit mi akkor szedegettünk még csak össze.
A szerző könnyedsége, lazasága üdítően hat ránk olvasás közben. És mivel maga a kötet egy novellafüzér, simán el tudom képzelni, hogy a jövőben random felcsapom valahol, hogy egy-egy részt újraolvasva belőle, visszautazzak az időben.
Totth Benedek ajánlójának végén pedig ott a kulcs: „…megint elszaladt pár évtized, de szerencsére csak az idő öregedett, mi fiatalok maradtunk.” Nagyon igaza van, nem kell hagyni, hogy a múló idő ránk nyomja a bélyegét. Hartay Csaba új kötete abszolút ezt üzeni. És jó vele múltidézni. Szeretem benne, hogy több hangon tud szólni. Ha kell, akkor lelket simogat, ha kell, akkor szókimond, ám soha nem öncélú. Hm… igen, asszem, Hartay Csabát jó olvasni. Olvassátok ti is, ha nagyjából velekorúak vagytok, ha meg nem, akkor azért.
A kötetért köszönet az Athenaeum Kiadónak.

Dobos Attila

A könyv megjárta Kölnt, két repülőgépnyi turista röhögött velem együtt, különös tekintettel a disznóvágások édes-dühös emléke olvasásakor. Úgyhogy úgy járt, mint Amelie törpéje, most majd indulunk máshová is…

Borsos-Kőszegi Erika

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 208 oldal
Megjelenés: 2018. szeptember 24.
Méret: 183 mm x 124 mm x 30 mm
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632938264